Salgótarjánban, a méltán híres Nógrád Táncegyüttes városában születtem. Már kisgyermek korom óta fontos szerepet tölt be életemben a népzene, a népi kultúra és a néptánc. Gyermekkori célként az lebegett a szemem előtt, hogy egyszer én is „Nógrádos” lehessek. Azóta elmondhatom, sok, táncosként eltöltött év után a néptánc tanításában teljesedett ki a korábban megszerzett tudás. 2009-ben kezdtem művészeti vezetőként tevékenykedni. Elsőként a budapesti Kertész Táncegylet kezdő csoportját tanítottam, melyet 2011-ben az alapi Mezőföld Népi Együttes vezetése követett.

Civil szakmám szerint grafikus vagyok és fodrász, és ez a két képesítés nagyban hozzájárul kreatív és szociális énemhez, amit a tanítás során is sokszor hasznosítok. Feleségemmel számos szakmai versenyen vettünk részt. 2014-ben a Fölszállott a páva című műsorban a középdöntőig jutottunk, 2016-ban pedig a Tápiószecső tegnap, ma és holnap című pályamunkánkra megkaptuk a Népművészet Ifjú Mestere díjat.

2017-től az erdélyi Magyarlapádon dolgoztam önkéntesként a feleségem mellett, aki a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként, főként a néptánc oktatás berkein belül, a közösség építésén munkálkodott. Az ott eltöltött kilenc hónap során több mint háromszáz gyermek és fiatal oktatásán, valamint különböző közösségi programok szervezésén keresztül igyekeztük a helyi szervezetek munkáját segíteni. Immár nagyenyedi ösztöndíjasként azzal a reménnyel indulok újra útnak, hogy megkezdett munkánk sikeresen folytatódik, és az olykor elfeledett Fehér megyei régió néptánc- és népzenekultúrája az ott élő fiatalok számára „anyanyelvvé” válik.