A kultúrának a tanulmányaimban és a szabadidőmben is igen fontos szerepe van. Gyermekkoromtól kezdve huszonnégy éven át táncoltam: először a Bihari János Táncegyüttesben majd a Martenica Néptáncegyüttesben. Bár ma már csak táncházba járok, mindkét tánccsoport a múltam jelentős része, hiszen néptáncosnak lenni közösségi identitás, melyet az ember nem hagy hátra soha, és a közösség sem hagyja őt hátra az élete során.

A múzeum szeretete vezetett el szakmámhoz. Először távoktatási formában múzeumtudományi ismereteket szereztem (Graduate Certificate of Museum Studies), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom mesterszakos diplomamunkámat a Magyar Nemzeti Múzeumról írtam, és a Hagyományok Házában és önkéntesként a Petőfi Irodalmi Múzeumban voltam gyakorlaton. Jelenleg a kulturális örökség területén tevékenykedem. Tapasztalatot szereztem előadások célcsoporthoz igazításában, kulturális és oktatási programok szervezésében és lebonyolításában, marketing feladatokban, kiadványok szerkesztésében és pénzügyi elszámolásában. Doktori disszertációmmal kapcsolatosan számos konferencián és workshopon vettem részt, és óraadóként, szervezőként is gyakorlatot szereztem.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert eddigi életem során nem csak a kultúrák sokféleségét ismerhettem meg, hanem egy-egy országban (az Egyesült Államokban, Belgiumban, Ausztriában, Hollandiában) hosszabb időt is eltölthettem, amikor már nemcsak a bepillantásra, de az együttélés szabályainak megismerésére is lehetőség nyílt. Különösen ilyenkor tapasztalja meg az ember a „saját bőrén”, hogy mennyire fontos saját kultúránk ismerete és gyakorlása, milyen biztonságot tud adni mind az egyénnek, mind a közösségnek. Ezen keresztül tudjuk megismerni és befogadni a többi kultúrát, így tudunk békében, sikeresen együtt élni. Nagy örömömre szolgál, hogy korábbi ismereteimet és tapasztalataimat a magyar diaszpóra közösségben kamatoztathatom.