Jelenlegi hely
Martha Graham azt vallja, hogy „a tánc a lélek rejtett nyelve”, én meg abban hiszek, hogy a magyar néptánc a magyar lélek nyelve és a magyar érzelemvilág tiszta kifejezője.
Az erdélyi Maros megyében, a vöröshagymájáról híres Felfaluban születtem. 5 éves koromban kezdtem el zongorázni tanulni, majd 15 éves koromban ismerkedtem meg a magyar néptánc szépségével, ami azóta magával ragadott és meghatározta, meghatározza egész életemet. Sikeres érettségi után a Kolozsvári Zeneakadémia Koreográfia szakán tanultam, majd a Choreomundus elnevezésű nemzetközi mesterkurzus hallgatójaként széles szakmai tájékozottságot szereztem a néptánc, az örökségvédelem és a tánckutatás terén. E képzés során egy-egy szemesztert a trondheimi NTNU egyetemen, a franciaországi Blaise Pascal Egyetemen, a londoni Roehampton Egyetemen és Magyarországon, a Szegedi Tudományegyetemen töltöttem.
A Felső-Maros mentén, főleg szülőfalumban és Szászrégenben, gyerekkorom óta részt veszek sok olyan rendezvényen, amelyek meghatározó közösségi alkalmai a helyi magyarságnak. Nem csak résztvevőként, hanem szervezőként is. Néptáncegyüttesek oktatásában veszek részt, ahol a helyi tánckultúra megismertetése, a helyi tánckultúrából táplálkozó autentikus néptánc-koreográfiák készítése, valamint táncszínházi produkciók rendezése a feladatom. Hivatásomnak érzem a helyi magyar kultúra megismerését, továbbadásának elősegítését és népszerűsítését.
A Petőfi Sándor Program egy nagyszerű célt tűz ki maga elé, a fogyatkozó külhoni magyarság megőrzésének elősegítését. Ennek eszköze az a – szerintem izgalmas és felettébb felelősségteljes – munka, amelyet a különböző képesítéssel, tudással és háttérrel rendelkező ösztöndíjasok végeznek. Hiszem, hogy azt a tudást és tapasztalatot, amit eddig felhalmoztam, át tudom adni másoknak is, a külhoni magyaroknak is. Ezzel szeretnék hozzájárulni a Petőfi program céljainak megvalósításához.