Néprajzkutató vagyok és népdalénekes. A hagyományos életközösségek érdekelnek. Amit ma otthonomnak tekintek, az a nyelv. Mivel magyarul tudok a legjobban, így leginkább a magyar nyelv az otthonom, és a népdalok vezettek el ide. Az, hogy mi egy népdal élete, meg kell tanulni azoktól, akik még benne élnek, éltek.

Bukovinai székely családba születtem Bonyhádon. Apám „hadiki”, anyám andrásfalvi származású. A rokonság székely beszéde vett körül. A beszélt nyelv zenéje idővel annyi örömet és érdeklődést ébresztett bennem, hogy igyekeztem a hagyományos kultúra filológiai hátterét is lélekkel megtanulni. Pécsett végeztem, Kolozsvárott voltam harmadéves néprajz szakon. Erdélyország még adott otthont később is, amikor a Háromszék Táncegyütteshez kerültem énekesnek. Szakdolgozatom Szászcsávás táncait taglalja. 2017 szeptemberétől ezt a munkát bővítem, mélyítem PhD képzés keretében Szegeden.

Eddigi életem ereje zenészbarátaim bátorításán múlott, és persze mindazokon, akik megtiszteltek hallgató figyelmükkel. A magyar pásztorság zenei hagyományát Juhász Zoltán és az Egyszólam zenekar, a vonós tánczene örömét az Üsztürü zenekar mellett élem. Más népek zenéjében, főleg a szomszédság déli szláv dalaiban Végh Andor a mentorom és zenész kollégám. Anyanyelvem vezetett el a törökségi népek rokonlelkéhez. Jártam-keltem, gyűjtöttem köztük is.

Gyermekeket és felnőtteket egyaránt tanítok. Mindig azon munkálkodtam, hogyan tudtam őket a hagyományos zene-, és táncvilág még élő mestereivel megtalálkoztatni. Táncházakat szervezek, énekes kurzusokat tartok, nyári táborokat szervezek, ahol igénylik.

Az al-dunai székelység közösségeibe kerülni nagy öröm! Mindenben segíteni szeretnék, amit már sikerrel művelnek, és kialakítani, amihez nemes szándékuk és tartalmas közös életünk elvezet.