Jelenlegi hely
Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét.” Popper Péter
Méláztam, merengtem… Számot vetettem.
Felidéztem, visszapörgettem, áttekintettem.
33 évem... Életem.
Ilyen-olyan…
Élmény. Kihívás. Munka. Móka.
Sok szép, békés, izgalmas, megható (és vacogós és kínos és elmulasztott…) pillanat.
Sétáltunk (futottunk, busz után, pedig…), ettünk (levest, ha csak arra…), dolgoztunk (terveztünk, varrtunk, hegesztettünk, ólmot-, bronzot-, betont öntöttünk, drótot hajlítottunk, óriáshalat-, színpadot építettünk, darabot írtunk, színre vittünk, bábot készítettünk, felmásztunk, lemásztunk, pakoltunk, takarítottunk…), kacagtunk (és olykor sírtunk…).
Összekovácsolódtunk. Barátok lettünk.
A legjobb… Mikor így… Együtt…Ketten, hárman, ezren.
Kell, hogy érezzem, hasznos, mit teszek, munkámmal valakinek örömet szerzek.
Az apró pillanatok. Gesztusok. Szavak… A legszebbek… A mosoly. A taps.
Látni… megilletődnek, megihletődnek, ámuldoznak, beszélgetnek, somolyognak, mosolyognak, nevetnek, egymásra lelnek.
Hiányzik.
Itt az idő…
Vitorlát bontani, szárnyra kapni.
Menni, támogatni, segíteni, segíteni nem feledni…
Megyek.