Cegléden, Kossuth városában születtem és nevelkedtem. Általános iskolásként Palatinus Andorné tanárnő munkája komoly alapokat adott számomra a népdalok és a zene világához. A zenei tagozaton öt évig gordonkáztam. Középiskolás éveimet a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium akkor volt százéves falai között töltöttem, angol tagozaton, ahol az angol és a francia nyelv mellett a rajz és művészettörténet tárgyak is közel álltak hozzám. Főiskolai tanulmányaimat a Szent István Egyetem Ybl Miklós Főiskolai Karán folytattam, építészmérnök szakon diplomáztam. 

Először 2006-ban, főiskolásként jártam Erdélyben és kaptam személyesen ízelítőt a határon túli magyarság mindennapjaiból. Egy hetet tölthettem Gyergyócsomafalván, ahol csoporttársaimmal népi építészeti értéket képviselő épületek és székely kapuk felmérését végeztük a népi építészeti örökségeink megőrzése céljából. 

2012-től egy vidékfejlesztési egyesületnél, 2015-től a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Ceglédi Tankerületénél (2017-től viselt nevén: a Ceglédi Tankerületi Központnál) közel 45 köznevelési intézmény fenntartásához kapcsolódóan, változatos feladatok ellátásával szereztem széles körű gyakorlatot beszerzési, jogi, tanügyi, műszaki, pályázati és pénzügyi területeken.

Tankerületi munkám révén 2016 óta a háttérből támogattam azokat a pedagógusokat, akik évről évre belevágnak, hogy megszervezzenek és megvalósítsanak egy Határtalanul! kirándulást. A Petőfi Sándor Program által azonban lehetőségem nyílt személyesen is megélni, hogy az általam elvégzett munka értéket teremt és közvetlenül hasznára van a határon túli magyar közösségeknek. 

2024 őszétől a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasként a Felső-Maros mente térségében tevékenykedtem - elsősorban Marosfelfaluban, Szászrégenben és Magyarfülpösön-, de részem volt néhány marosvásárhelyi rendezvény szervezésébe, programjába is aktívan bekapcsolódni. Fogadószervezetem, a Bíborka Egyesület rendezvényeit, pályázatait és működését segítettem, közösségi és kulturális programok szervezésében vettem részt, miközben kézműves és gyöngyfűző foglalkozásokat tartottam gyermekeknek és felnőtteknek. Öröm volt látni, ahogy a munkám során a felfalusi asszonyokból megalakult gyöngyfűzőkör (a Marosfelfalusi Gyöngyfűzők) időről időre összegyűlt egy közös kikapcsolódásra, és hogy a Magyarfülpösi, illetve Szászrégeni Szórványkollégium fiataljai egyre bátrabban alkottak az általam vezetett kézműves foglalkozásokon. 

Hiszem, hogy a kézzelfogható, akár apró eredmények – egy közösen elkészített ékszer, egy teltházas előadás, egy mosollyal kísért köszönöm – olyan építőkockák, amelyek hosszabb távon is összetartanak közösségeket. Örömmel folytatom a munkát a Bíborka Egyesülettel és partnereivel, hogy a Felső-Maros mente magyar közösségeihez közelebb kerüljenek a hagyományok és a közös élmények.

Megtisztelő és nemes feladatnak tartom, hogy a Bíborka Egyesületet, ezzel Marosfelfalut, még tágabb értelemben a Felső-Maros mente magyarságát tovább szolgálhatom szervezési, adminisztratív, pályázatírási, pályázati elszámolási vagy egyéb plusz feladatok ellátásával, például a szívemhez kedves, szabadidőmben is folytatott gyöngyfűzés tevékenységet továbbadó kézműves szakkörök szervezésével. 

Ugyanakkor megtisztelő számomra az a lehetőség is, hogy a következő időszakban a kutyfalvai szórványban élő magyar közösség megerősítéséért, valamint a kutyfalvai Degenfeld-kastély és történeti-kulturális örökségének megőrzéséért tevékenykedő Pro Castellum Degenfeld Egyesület munkájába is bekapcsolódhatok, és közreműködhetek abban, hogy közösségépítő törekvéseiket segítsem. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként közös munkánk által újabb szórványban élő magyar közösségek életét támogathatom.