Határon túli magyarként egy etnikailag kevert, erős identitással rendelkező, erdélyi közösség tagja vagyok. Kászonban nőttem fel, ahol a hagyományőrzés a mai napig az emberek mindennapi életét képezi. Kilenc éves koromban ragadott magával a néptánc bűvölete, mely által bejárhattam Európa számos országát, és megízlelhettem a tánccsoport közösségépítő erejét. Öt évesen már énekeltem népdalainkat, de a klasszikus zene sem áll tőlem távol, hisz hat éves koromban elkezdtem zongorázni, így a koncertek varázsa bármikor ki tud zökkenteni a rohanó hétköznapok monotonitásából.

Az egyetemen művészettörténetet tanultam. A mesterképzés alatt egy kolozsvári óvodában néptáncot tanítottam, emellett történelemmel, régészettel és művészettörténettel kapcsolatos rendezvények szervezésében vettem részt. Egyetemi kutatásaimat gyakran külföldi ösztöndíjakkal kötöttem össze, és számos múzeum és galéria önkénteseként, gyakornokaként és munkatársaként sokrétű tapasztalatot szereztem rendezvény- és kiállítás szervezésben. Pillanatnyilag az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művelődéstörténet Doktori Programjának hallgatója vagyok.

A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként az előző kilenc hónap alatt igen sokféle tevékenységben vettem részt: tanítottam, programokat, klubokat szerveztem, létrehoztam egy diákönkormányzatot, néptáncot tanítottam, kézműves foglalkozásokat vezettem, és marketingesként, szervezőként népszerűsítettem a helyi magyar óvodát és iskolát. A következő időszakban szeretném a zoboralji magyarság problémáit alaposabban megismerni, igyekszem a már meglévő programokat továbbvinni, és újabb kulturális, művészeti programokat indítani. Emellett további zoboralji falvakkal is megpróbálom felvenni a kapcsolatot.