Néptáncpedagógus, művésztanár vagyok. Szüleim a Felvidéken születtek, de az 1947-es lakosságcsere következtében a Bonyhádi dombság egy több nemzetiségű kis településére kerültek. Én már Szekszárdon láttam meg a napvilágot. A rokoni kapcsolatok révén korán szembesültem azzal, hogy a magyarság területi elhelyezkedése, és a határvonallal beszűkített Magyarország földrajzilag nem ugyanaz.

Pécsett ismerkedtem meg a néptánc alapjaival, majd 27 éven keresztül a budapesti Válaszút Táncegyüttes táncosa, asszisztense, szólistája voltam. 1990-ben megalakítottam a Tébláb Táncegyüttest, mely 1999-től, közel háromszáz gyermekkel, művészeti iskolaként működik. Ebben az évben szereztem néptáncpedagógus diplomát a Táncművészeti Főiskolán, ahol négy éven keresztül taníthattam is. Aktív táncosként és pedagógusként közel harminc éven keresztül jártam a világot Kínától Walesig, Finnországtól Szicíliáig. Ezek a turnék óriási élményt jelentettek számomra, megtapasztaltam, hogy a világ minden pontján milyen értékesnek tartják a magyarság autentikus kultúráját. Tanítottam néhány nyugat-európai magyar közösségben is, pl.: Párizsban, Oslóban, Barcelonában, Münchenben, mégis legfontosabbnak azokat a gyűjtő utakat tartom, amelyek a kárpát-medencei és moldvai magyarsággal ismertettek meg. Számtalanszor jártam Erdélyben, nagyon jó kapcsolatot ápolok számos magyar közösséggel Balánbányán, Magyarlapádon vagy Szászcsáváson, akiknek kultúrájából a Táncművészeti Főiskolán a diplomamunkámat is írtam „Szászcsávás hagyományos kultúrája és annak fennmaradási lehetőségei” címmel. Táborokat szerveztem, és tanítottam Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban, táncosként és koreográfusként is rendszeresen megfordultam a határon túli magyar közösségekben.

Nagy öröm számomra, hogy Csernakeresztúron kaptam feladatot, hiszen húsz éve foglalkozom a bukovinai székelység kultúrájával. A Petőfi programban előttem szolgáló ösztöndíjas kiváló munkát végzett, melyet tovább szeretnék fejleszteni. A gyermekek tanítása mellett tervben van egy szülőkből álló felnőtt csoport megalakítása, interjúk segítségével kutatni fogom a még fellelhető hagyományokat. Minden energiámat arra fogom fordítani, hogy egy szórványba került értékes közösséget szolgáljak, „kovász legyek a kenyérben”!