Érdeklődésem a magyar népi kultúra iránt már általános iskolás koromban elkezdődött. A rajzszakkörben, ahova jártam, nemcsak az eszközök használatát tanultuk meg. Tanárunk nagy figyelmet fordított arra, hogy megismerjük a régi hagyományokat, szokásokat. A vidéki falvakban, városokban tett kirándulások alkalmával megismerkedhettünk hagyományőrző mesterekkel, műemlékeket, tájházakat látogattunk. Később a középiskolában tovább mélyült bennem kultúránk szeretete, ekkor kezdtem el népzenét hegedülni zenekarban. A hegedülést 8 éves koromtól művelem, klasszikus zenét tanultam 7 éven keresztül.  Végül a konzervatórium helyett a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába felvételiztem, ahol ötvös szakon érettségiztem 2005-ben.

A művészeti tanulmányok során felfedeztem, hogy a zene-rajz- kézművesség együtt tanulása mennyire fejleszti a szépérzéket, az empátiás képességet, segít önmagunk és mások megismerésében. 

2011-ben diplomáztam a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fémműves tervező szakán.  Az egyetemi évek alatt, amikor időm engedte, jártam ki népzenét tanulni, gyűjteni Moldvába, helyi mesterekhez. A kint töltött idő alatt sok kapcsolat, barátság alakult ki köztem és a helyi magyarok között. Ebben az időben kezdtem el a zenekarommal moldvai csángó zenét muzsikálni táncházakban, lakodalmakba.

Fontosnak tartom, hogy amit tanultam, tanulok át is adhassam, ahogy az öreg zenészeknél is láttam, akik szívesen osztják meg tudásukat. 

Jelenleg a Presidium Közhasznú Egyesületnél dolgozom Dombóváron. Fogyatékkal élő fiataloknak tartok zene és festészet terápiát, kézműves műhelyt vezetek.

A Petőfi program jó lehetőség arra, hogy hasznosíthassam tudásomat abban a környezetben, amit annyira megszerettem, valamint tanulhassak még az idős emberektől. A munkában feleségem is segítségemre lesz, aki szintén játszik népzenét kobzon és hegedűn, valamint táncot is oktat.