Heves megye székhelyén, Egerben születtem, nőttem fel és gimnazista korom végéig ott is éltem. Szülővárosomnak köszönhetem azt az identitástudatot, melyet a mai napig őrzök. Abban az időszakban hatalmas jelentőséggel bírt a város életében múltjának dicsősége. Hagyományőrző csapatban nőttem fel, ahol először az íjászat ősi mesterségével ismerkedtem meg, majd ezt egészítette ki a néptánc. Mind a kettő szerves részét képzi életemnek a mai napig. Egyetemre agrárképzésre jártam, de a tánc végigkísérte azt és az azt követő időszakot is. Szakmámból adódóan környezeti nevelőként helyezkedtem el több erdészet erdei iskolájában, majd magánvállalkozásban is ezt az utat követtem. Több alkalommal szerveztem nagyobb rendezvényeket, táborokat, melyek tapasztalatait most kiválóan tudom hasznosítani a Petőfi Sándor Program keretein belül. 

A tavalyi évben Csernakeresztúron töltöttem szolgálatomat a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesületnél. Nagyon sok tapasztalatot szereztem, valamint fantasztikus volt belelátni a kis szórványközösség mindennapjaiba. 

Azt gondolom, hogy együtt éltetni a kultúrát nem csak egy kedvelt szabadidős cselekvés, hanem kiváló közösségformáló tevékenység is. Az együtt töltött idő és a közös érdeklődési kör olyan szoros barátságokat tud létrehozni, ami nagyon ritka a mai világban. 

A népi kultúrában csodálatosnak tartom azt a sokszínűséget, melyet hagyományaink lehetővé tesznek. Egy emberöltőnyi élet kevés ahhoz, hogy minden tájegység és azon belül minden falu táncát, énekét megtanuljuk. Ez benne a lenyűgöző és izgalmas. Ezért is szép, hogy mindenki a maga kultúrájához ért a legjobban és annak pedig belülről kell fakadnia, amiben  legfontosabb az alázat. 

Hálával tölt el, hogy a Petőfi Sándor Program által lehetőségem nyílik a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület, illetve a vajdahunyadi magyar közösség tevékenységét segíteni az elkövetkező kilenc hónapban.