Jelenlegi hely

Forradalmi pillanatok Dél-Erdélyben

A szabadság lángja sosem alszik el

/ Zsidai Sára Eszter /
zsidai.sara.eszter2024 képe
„Egyenlőség, szabadság, testvériség!”, ezektől a szavaktól volt hangos pénteken a Téglás Gábor Elméleti Líceum aulája. Pénteken és szombaton folyamatosan zajlottak Dél-Erdélyben a forradalmi megemlékezések.
Március 15 műsorMárcius 15 műsorMárcius 15Március 15

Március 14-én a dévai Téglás intézményében kezdődtek meg a március 15-ei megemlékezések. Az iskola diákjai a „Szabadok vagyunk” című műsor keretén belül adták tiszteletüket a ’48-as forradalom hőseinek. Egy fantasztikusan kreatív színdarab került bemutatásra, melyben egy időutazó riporter kalandjai tárultak elénk, aki testközelből élhette át a forradalmat és személyesen találkozhatott dicső nagyjainkkal.

Petőfi és kedvese, valamint a buzgó forradalmárok fogadták be körükbe. Szinte az egész 15-én történt lejátszódott a nézők előtt, melybe néhány színben a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület táncosai tökéletesen beleillettek. A fiúk a Tavaszi hadjárat egyik dalára verbunkot jártak, utána pedig az Egyszólam és Kalamajka együttes, Gábor Áron rézágyúja című zenére jobbágytelki alapú koreográfiát láthatott a közönség.

Az iskola diákjai fantasztikus színészi képességeket mutattak fel, igazán megtisztelő, hogy egy ilyen színvonalas produkció részesei lehettünk. Felkészítő tanáruk Szikszai Zoltán tanár úr és Lengyel Izabella tanárnő voltak, akik kiváló eredménnyel végezték munkájukat.

Az előadás előtt a nézőközönség egy igazán különleges színjátékot tekinthetett meg. Az „Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket” programban résztvevő diákok egy figyelemreméltó darabot adtak elő. Az iskola 10-es osztályának tanulói az Algyógy községben található körtemplomot fogadták örökbe, melynek sorsát szívükön viselik.

Ehhez kapcsolódó előadásukkal léptek fel, méltó keretet adva az ünnepségnek. A fiatalok ezzel a produkcióval jutottak tovább az országos döntőbe, ahol reméljük, szép eredményeket érnek majd el.

Március 15-én, szombat délelőtt Vajdahunyadon, a református templom kertjében történt koszorúzás. A megemlékezést Ferenczi István RMDSZ elnöke nyitotta meg, üdvözölte a résztvevőket egy rövid és szép beszéddel. Köszöntötte Dr. Horváth-Oszkó Miklós konzul urat, aki Kolozsvárról tisztelte meg a helyi közösséget jelenlétével, Winkler Gyula európai parlamenti képviselőt, aki szívén viseli a helyi közösség sorsát, Széll Lőrincz alprefektust, illetve Korom Imre tisztelendő urat és a házigazdát Zsargó János lelkipásztort. Dr. Horváth-Oszkó Miklós konzul úr tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök úr üzenetét, majd a továbbiakban Széll Lőrincz alprefektus kapott szót.

Ezután Winkler Gyula európai parlamenti képviselő mondott beszédet, átadva a szót Korom Imre tisztelendő úrnak. Végezetül, de nem utolsó sorban, Zsargó János lelkipásztor zárta a beszédek sorát. Egy forradalmian ügyes ifjú következett stílszerűen Petőfi Sándor Feltámadott a tenger című versével.

Majd a vajdahunyadi Harmónia Kórustól hallhattak a megemlékezők néhány ’48-as témájú katonadalt. A méltó ünnepséget az udvaron található Petőfi Sándor szobor koszorúzása zárta, és természetesen a magyar Himnusz közös éneklése.

A délután folyamán a Harmónia Kórus és Ferenczi István helyi tanácsos Vajdahunyadtól pár kilométerre található Pusztakalánban folytatták a tiszteletadást. Ferenczi István köszöntője után a helyi lelkész mondott beszédet, majd Kun Árpád, a helyiség régi református tiszteletese adott tájékoztatást a helyi történelemről.

Ezután a Harmónia Kórus lépett színre katonadalaival, majd szintén koszorúzás következett, zárásként pedig felcsendült újra a Himnusz. A megemlékezés után szeretetvendégségben részesülhettek a meghívott vendégek.

Ezzel még nem ért véget a nap, hiszen este a vajdahunyadi katolikus templomban filmvetítés vette kezdetét. Mi más lehetett volna ezen a napon porondon, mint a „Most vagy soha” című film? A vásznat és az alap eseményeket követve tudatosult bennem, hogy az itteniek mennyire átélik és érzelmileg mennyire azonosulnak a ’48-as hősökkel. Hiszen ők ebben élnek nap mint nap.

Ugyan már nevelhetik a gyermeküket magyarnak, de nagyon nehéz érvényesülniük és nehéz megélniük is a magyarságukat. Ilyen mély szórványban lenni teljesen olyan, mint anno a nemzeti tudatú magyar diákoknak a Habsburg uralom alatt. Nem tudják használni nyelvüket, elnyomva élnek egy idegen hatalom keze alatt, rabságban.

Elszakadva élnek az anyaországtól, de identitásukat mégsem hagyják elveszni. Fontos nekik ez az ünnep, hiszen szinte a maguk sorsát látják ebben a történetben. És bíznak abban, hogy ez az állapot csak ideiglenes. A kétórás márciusi történéseket elmesélő film méltón zárta a nap programsorozatát. Az egész nap eseményeinek méltó befejezése volt a templomban közösen elénekelni ismét a Himnuszt és ráadásként a Szózatot is.