Románia, Brassó megye
Még mielőtt megfogalmazódott volna a Hagyományőrző Egyesület megalapításának gondolata, egy maroknyi ember úgy gondolta, hogy szükség van olyan kezdeményezések, tevékenységek elindítására, amelyeknek elsősorban közösségteremtő erejük van. Emellett kapcsolódnak a hagyományok és szokások megőrzéséhez, és jó alapot szolgáltatnak a népzene, néptánc és népdal tovább örökítéséhez.
Brassói Óváros Unitárius Egyházközség
Brassó Erdély egyik legszebb városa. Ezt elsősorban épített örökségének, de festői fekvésének is köszönheti. A közel háromszázezer fős lakosság kilencven százaléka a többségi nemzethez tartozik, a magyar nemzetiségű körülbelül hét-nyolc, a szász pedig egy százalék.
Az unitárius közösség jelenleg megközelítőleg kétezer lelket számlál, de állandóan apad. Híveink nagy része a kommunista iparosítás idején jött a városba, és alapított családot. Jelenlegi fiataljaink már második-harmadik nemzedékként élik itt életüket, és sajnos nem sok közük van őseik szülőhelyéhez.
A Kárpát-kanyarban, a Barcasági-medence szívében fekszik a körülbelül kétszáznyolcvan ezer lakost számláló város, Brassó. A legenda szerint a menekülő Salamon király itt rejtette el koronáját egy fa gyökerei közé, ezt örökíti meg a város címere. A „Korona városa” sokáig zárt szász város volt, a magyarok a falakon kívüli elővárosokban laktak. A Reformációt 1542-ben vezették be, így lett a környék lakossága evangélikus.
Kőhalom egy dél-erdélyi, épített és kulturális örökségét tekintve szász, lakosait tekintve mára román többségű település, ahol a magyarság szórványközösségként van jelen. A közel ötezer lakosból 900 fő magyar anyanyelvű. Az itteni pedagógusok és lelkészek több évtizedes munkája nyomán a kisvárosban magyar óvodai csoport, az általános és a középiskolában magyar tagozat működik, minden évfolyamban egy osztállyal.