A Gerecse hegység lábánál fekvő, borairól, s újabban már hajó-skanzenjéről is híres Duna-parti faluban, Neszmélyen nőttem fel. Pedagógus szüleim öt gyermeke közül a negyedikként jöttem a világra.

Nyolc éves koromban Tatán kezdtem aktívan zenét tanulni, ahonnan később felvételt nyertem a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola hegedű szakára. Végül 2016-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem muzikológia-etnomuzikológia szakán szereztem zenetörténész-népzenetörténész, illetve zenetörténet tanári diplomát. Az intézményen belül intenzív népi ének tanulmányokat is folytattam. 2013-tól 2018-ig, egészen az ösztöndíjas kiküldetésem kezdetéig az Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének szerződéses munkatársa voltam, közben magánúton kisgyermekek nevelésével is foglalkoztam.

A zene mellett egy másik művészeti ág, illetve hagyományőrző tevékenység is rabul ejtett. 2015-ben kezdtem komolyabban foglalkozni először népi, majd modern gyöngyékszerek készítésével, mely területeken a mai napig nagy szenvedéllyel tevékenykedem.

A közösségi életben akár szervezőként, akár résztvevőként mindig örömmel veszek részt, legyen szó zenekarban hegedülésről, táborozásról, táncházról, farsangtemetésről, családi illetve baráti összejövetelekről, vagy akár egy gyöngyfűző maratonról.         Nemzetünk összetartozásának fontosságát, és az anyaországból kiszakított magyarokkal való kapcsolat erősítését gyermekkoromtól kezdve szívügyemnek tekintem, ezért óriási megtiszteltetésnek, ugyanakkor felelősségnek is érzem, hogy a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként bizalmat és támogatást kaptam. Bízom benne, hogy ösztöndíjas kiküldetésem során eredményesen részt vehetek abban a munkálkodásban, amely Sebő Ferenc gondolatait igyekszik a cselekedetek szintjére emelni, s ezzel segíthetem határon túlra szakadt magyarjaink életében megerősíteni és megőrizni a magyar nemzethez való tartozás érzését, hagyományaink újra-megélését.