Budapesti születésű művészként számomra mindig fontos volt magyarságom, és hagyományaim ápolása. Már kiskorom óta dolgozom agyaggal, a szobrászat legősibb anyagával, ami archaikus mivolta miatt képes a múlttal összekapcsolni, ezért szakrális jelentést hordoz számomra. Általános iskolás koromban kezdtem el kerámia szakkörbe járni, ahol figurális ábrázolásaim témái mindig magyar vonatkozásúak voltak. Példaképeimnek mondhattam Kovács Margit és Józsa Judit kerámiaszobrászokat. Mivel nagyon érdeklődtem a szobrászat iránt, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen (MKE) is szobrász szakon folytattam tanulmányaimat. Ez idő alatt a magyar hagyományok mellett a konceptuális művészetet követtem, amíg megszereztem szobrászművész, valamint képzőművész-tanár mesterdiplomámat. A kerámiaművészet iránt is élénken érdeklődtem a szobrászat mellett, ezért önszorgalomból a kerámia szakon tanultam, és elsajátítottam alapvető kerámia technikákat, mint a korongolás, a felrakás, mázazás. Az egyetem befejeztével elkezdtem visszatérni a gyökerekhez, a magyar hagyományokat szeretném képviselni, továbbvinni. Szobraim, domborműveim anyaga sokszor az agyag, az égetett, mázazott kerámia.       
A szobrászat mellett a tanítás, a megszerzett tudás átadása mindig fontos volt számomra. Már 17 évesen magántanárként dolgoztam, Budapesten kreatív rajzolást, angol nyelvet és művészeti technikákat tanítottam. Az egyetem alatt gyakorló és vizsgatanításomat a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában végeztem, ahol művészettörténetet tanítottam. Az egyetemi évek után pedagógusként helyezkedtem el. Pedagógusként a legfontosabb feladatomnak a kulturális örökség továbbadását tartom. Már az egyetemi évek alatt közösségi, szervezői munkát vállaltam, az MKE külügyi irodájának dolgoztam. A brazil vendégdiákok mentorkoordinátoraként kulturális programokat szerveztem és irányítottam a mentorok munkáját. Diplomám évében Egyiptomban végeztem önkéntes munkát Dr. Fábián Zoltán egyiptológus professzor ásatásán Luxor mellett, Gurnában. Szintén közösségi kezdeményezésre jött létre köztéren álló alkotásom, amely Bud Spencert ábrázolja.

Magyarként különböző országokban élve a kultúránk az, amely összeköt bennünket. Ezt ápolni szent feladatunk, fenntartani és továbbadni pedig kötelességünk. A kultúra a jelenkor multikulturális káoszából a magyar ember számára olyan menedék, mint a megriadt gyermeknek édesanyja ölelése.