Ringató, avagy a zenés foglalkozások ereje a külhoni magyar közösségekben
Zenés, éneklős foglalkozás kisgyermekekkel. Ennyi tűnhet fel először a szemlélődőnek, amikor először látnak Ringatót. Anyák és gyermekeik együtt játszanak, énekelnek. De vajon mi az, amiért az édesanyák képesek akár a város másik feléből is felkerekedni, hogy részt vehessenek a foglalkozásokon? Mi az, amiért a szívügyüknek tartják, hogy gyermekük már egészen kicsi korától kezdve megismerhesse ezeket a magyar dallamokat? Vajon csak a gyermekeknek jó ez? Na és mi az, amitől Judit ennyire szereti ezt csinálni? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ beszélgetésünk közben.
T.Sz.: Hogyan indult a ringató? Mit érdemes ennek a hátteréről tudni?
P.J.: A Ringató egy ízig-vérig magyar dolog. Alapítója Gállné Gróh Ilona, a Művészeti Akadémia művészetpedagógiai díjával kitüntetett, Nemzetközi Forrai Katalin-díjas zenepedagógus. Zenei nevelési programja mára már a Kárpát-medence családjainak kincse, mottója a "Vedd ölbe, ringasd, énekelj”. A foglalkozás Magyarország-szerte ismert, ma már a határokon is átívelő és működő, családi zenei nevelés Kodály Zoltán munkássága nyomán. „Nagyon sokat jelent számomra, hogy a Ringató a határainkon túl összetartja a magyar kisgyermekes családokat. Számtalan helyen működnek csoportjaink a Kárpát-medencében és távolabbi európai országokban is.” Mondta a Duna tévének.
A Ringató lényege a közös éneklés öröme, a tiszta hang. Anyuka és gyermeke együtt zenélnek, énekelnek. Ez a fajta nevelés egy esztétikai nevelés, célja, hogy babakorban megismerjék a gyerekek, hogy az éneknek micsoda ereje van. A cél megszerettetni velük a magyar dallamokat, ritmust. A dalok, mondókák általában magyar népdalok és külföldi dalok magyar adaptációi. Dalgyűjteményből is lehet énekelni, de mindenki hozzáteszi a helyi jellegzetességeket. Gazdag Erzsébet, Csukás István, Weöres Sándor fordításában egy angol vagy francia altató, lovagoltató is bekerül néha a repertoárba.
Magyarország-szerte vannak rendezvények, amiken összegyűlnek a családok, ringatós édesanyák. Ezek eredetileg az „Ezer anya énekel” címet viselték, majd amikor kinőtte magát a rendezvény, az „Ezer család énekel” elnevezést választották. A Ringató jelentősége alapvetően nem merül ki a magyar dallamokban, mondókákban. A közös játék élménye legalább ugyanennyire fontos, a közösségépítés mind az anyák, mind a gyermekek számára. Itt a Felvidéken ez azért különösen fontos, mert magyar közösségek épülnek egészen a kicsi kortól, és az anyák is tudnak magyar anyák lenni saját közösségükben. Ennek a közösségteremtésnek az eszközei az ölbéli játékok, arcsimogatás, lovagoltatás, csiklandozás… ezek a különböző játékok mind hozzátartoznak a Ringatóhoz. A fizikai közelség a gyermek és az édesanya közt nagyon fontos, elmélyíti kapcsolatukat. Judit Szepsiben és Kassán is tart Ringatót.
T.Sz.: Szlovák magyar kevert családok is érkeznek ide. Szerinted ezeknek az édesanyáknak mi a céljuk a Ringatóval?
P. J.: Általában azt látom, hogy akinek magyarok még az ősei, az érez még egy kis kötődést, és talán szeretne visszaemlékezni, oda tartozni, ahonnan elindult. Teljesen szlovák anyuka is jön, őt lehet, hogy a zene motiválja, vagy, hogy tanítson egy idegen nyelvet a gyerekének. Olyan szlovák családok is vannak, akik a határ menti magyar településekre költöznek az olcsóbb telkek miatt, és a Ringatót egy nyelvtanulási lehetőségnek tartják gyermekük vagy akár a saját számukra.
T.Sz.: Kassán hogy indult?
P. J.: Megszületett három fiam, és láttam, hogy van ez a Ringató-lehetőség. Nagyon elszigetelve éreztem magam, nagyon elzárva a külvilágtól. Amikor ott van két kicsi, és velük kell foglalkozni, nagyon nehéz mellette közösségi életet élni.
T. Sz.: Mint édesanya érezted magad elszigetelve, vagy mint magyar?
P. J.: Mint magyar édesanya. Eleve korlátozott a magyar rendezvények száma. A játszótéren szlovák szót hallottam, a gyermekem is. Nem tudtam magyarul beszélgetni és nem is ismertem magyar anyukákat. Nehéz beilleszkedni, ahhoz nagy a város, hogy könnyen találjunk egymásra a magyar anyukákkal. Ekkor döntöttem úgy, hogy elvégzem a több órás Ringató tanfolyamot Magyarországon. Így indult a Ringató Kassán. Hiánypótlásként. A legelső csapat nagyon összeszokott, azóta is megvannak a kapcsolatok. „A megtartó közeg.” Ekkor még nem tudtam, hogy a negyedik gyermekemet várom. Amikor elindult a Ringató, az anyák az első gyermekükkel jöttek. Most ugyanezek az anyák már a harmadik gyermekükkel járnak. Úgy hiszem, a Ringató megadja azt az alaphangot, az érzést, hogy: Igen, vagyunk, és jó ide gyermeket szülni.
T. Sz.: Mi adja a lendületet számodra, és miből kapod vissza az energiát, amit adsz?
P. J.: A zene és a gyermek.
T. Sz.: Mi motivál arra, hogy kisgyerekekkel foglalkozz?
P. J.: Már óvodás korban tudtam, hogy édesanyaként sok gyereket szeretnék, szerintem van egy adottságom, hogy könnyen megtalálom az utat a gyerekekhez. Ebben az egyik szakmám is segít, mert pedagógus mellett óvónő is vagyok. Emellett pedig a tiszta hang, a közös éneklés, a ritmus, dinamika, fülbemászó dallamok fejlesztik a ritmusérzéket, koncentrációs készséget. A gyerekek megszeretik az éneklést. Testet és lelket gyógyító ereje van az éneknek, ami egy fajta gyógyító rezgést kelt az emberben és a környezetében is. Hiszem, hogy az önfeledt és örömből fakadó éneklés gyógyító hatású az emberre és a környezetére is. Nagy problémának tartom, hogy az iskolai ének-zenei nevelésben a tanárok elrontanak valamit, nem az élmény születik meg, hanem a kötelesség, az elvárás, valami kellemetlen, görcsös.
T.SZ.: Valami arról alkotott fogalom, hogy mi a jó, és hogyan kell jól csinálni?
P.J.: Igen. Még ráadásul osztályozzák is, ha hármast kapsz, biztos nem tudsz jól énekelni…pedig a zene maga a játék, maga az önfeledtség. Az osztályzat, a tevékenység értékelése visszatartja a gyerekeket az önfeledt szórakozástól, és a zene és ének önmagáért való élvezetétől. A rossz jegy ereje pedig romboló, az üzenete az, hogy nem jól csinálom, amit csinálok. Így nem lehet megtanulni élvezni, vagy szeretni valamilyen tevékenységet. Szóval ezt nagy problémának tartom a zenei nevelésben. Biztosan érted, miről beszélek, hiszen a rajzra is ugyanez vonatkozik oktatás szempontjából.
T. Sz.: A figyelem, az összpontosítás képességét is fejleszti a Ringató, igaz?
P. J.: Valóban. A zenében a csend a feszültség. Ha van egy pillanatnyi csend a zenében, a pici, pár hónapos gyerek képes várni, tudja, hogy itt valami történni fog, és utána vagy kacagásban tör ki, vagy egy meghitt pillanat a vége, de ezt az élményt mindenki hazaviszi. Ez a sajátja már pici korától, valami nagyon pozitív és bensőséges élmény a zenével kapcsolatban. Nekem ez nagyon szép, hogy a pár hónapos gyerek is érti ezt a csodát. Szóval igen, mindenképpen fejleszti a figyelem összpontosítását is ilyen módon egy-egy foglalkozás. Az anyák újra tanulnak énekelni, a gyermekeik pedig megtanulnak szeretni énekelni. Szerintem ez a szeretet az egész életükben elkíséri őket, mindig pozitív hatást kiváltva. Úgyhogy azt mondhatom, hogy ez az, amiből az energiát merítem, ezekből a bensőséges pillanatokból.
T. Sz.: Hogyan újítasz mindig a zenékben?
P. J.: Ez nekem is dilemma, mert nem lehet mindig ugyanazt énekelni, de az anyukák szeretik az állandóságot. Egy bizonyos időközönként keresek új dalokat, vagy akár verseket zenésítek meg, Kodály Zoltánt például, amire Weöres Sándor írt szöveget.
T. Sz.: Az édesanyáknak szerinted mi a fontos? Miért kezdenek el járni, miért szeretnék azt, hogy az ő gyerekük itt legyen?
P. J.: Ez számomra is titok, mi is visz arra egy édesanyát, hogy a város másik végéből idejöjjön Kassára, ez nem mindig egyszerű egy dackorszakban lévő gyerekkel, egy egy évessel, egy fél évessel. Szerintem a közösség és a zene ereje az, ami megszólítja őket. Volt, aki Magyarbődről utazott be heti rendszerességgel. Szepsibe is utaznak rendszeresen a környező falvakból, ott is tartok Ringatót.
T. Sz.: Ki a legidősebb ringatós?
P. J.: Ha épp nincs ovi, akkor akár négy évesen is visszajönnek azok, akiknek a kis tesójuk van itt.
T. Sz.: Mi a Cseperedő program?
P. J.: Itt a felvidéken a Ringató ingyenes az édesanyák számára, a magyar állam nemzetpolitikai államtitkársága támogatja. Ezt fontosnak tartom elmondani, hogy a Felvidéken létrehoztak egy Cseperedő programot, ami összefogja már több, mint 30 helyszínen a Ringatókat. Havi rendszerességgel van babaszínház és szülők iskolája is, előadók, pszichológusok, logopédusok jönnek Magyarországról, színes előadások, digitális világ veszélyeiről pl. Ezt a Cseperedő program fogja össze. Minden az anyaság és a gyermek témakörében történik. Minden ingyenes, ez egy nagyon komoly támogatás nekünk. Vannak helyek, ahol találkozunk, a felvidéki anyák közösségben tudnak létezni egymással és az óvodákkal szoros összeköttetésben. Ez egy komoly és erős közösséget jelent, nagyon fontos, hogy magyarságmegtartó ereje van. Ez is hozzájárul nagyban ahhoz, hogy valaki a magyar óvoda mellett döntsön. Ha nem lenne a támogatás, akkor munka mellett nehezen tudnék vállalni Ringatót. Amíg van a támogatás, addig könnyen tudjuk ezt csinálni, és addig én is nagyon szívesen csinálom.
T. Sz.: Mit gondolsz, milyen azoknak a gyerekeknek, akik megkapták ezt a pluszt az útjuk során, ezt az útravalót?
P. J.: Koncentráció, ritmusérzék, közösség. Nagyobb eséllyel tudnak visszatérni a magyar kultúrához, ha szlovák iskolában tanulnak tovább, mert van egy nyelvi és zenei alap, amihez nyúlni tudnak, amiből az identitásukat eredeztethetik. Sokan már csecsemőkorban elkezdik hordani ringatóra gyermeküket, így szinte az anyatejjel szívja magába a ritmust, a magyar mondókákat, a hagyományt. Ez az az alap, amiből később identitásukat eredeztethetik, ha szükségük lenne rá az életük folyamán.
T. Sz.: Mit gondolsz azokról az édesanyákról, akik szlovák iskolába adják gyermekeiket a jobb érvényesülés érdekében?
P. J.: Akit szlovák iskolába adnak a szülei, egy dologgal szembe kell nézniük. Egy végletes döntéssel, ami a gyermekük életére lesz kihatással, hogy nem lesz magyar. Ne áltassa a szülő magát azzal, hogy majd ő otthon megtanítja a magyar történelmet a gyerekének, ez nem lehetséges. A mai gyerekek nagyon le vannak terhelve, viszik őket szakkörökre, edzésekre. Nem jut már sem energiájuk, sem erejük érdemben arra, hogy bármi mást tanuljanak az iskola mellett. Ha ez mégis sikerülne, akkor viszont a szülőnek azzal kell szembesülnie, hogy olyan plusz terhet rak a gyereke vállára, ami elkerülhető lett volna, ha magyar iskolába adja. Ha egy intézményben hall valamit a gyerek, amiről a szülők otthon azt mondják, hazugság, vajon milyen lesz a gyerek teljesítménye az adott iskolában? Ez a kettősség, ez a kettős megfelelni vágyás frusztrációt okoz, de nem utolsó sorban a gyerek nemzeti identitástudatára is hatással lesz, már nem tudja, magyar-e vagy szlovák. Gyakori az az eset is, amikor a magyar gyerek szlovák óvodába, iskolába kerül, identitástudata megtörik, torz lesz, mivel kigúnyolják és kiközösítik magyarsága miatt, már nem akar magyar lenni, szlovák identitást gyárt magának. Az ilyen torz identitású embereknél figyelhető meg leginkább a felnőttkori magyarellenesség, szenvedélyes magyargyűlölet. Pontosan azért, mert már a játszótéren is hátrányosan megkülönböztették magyarsága miatt, magyarságához egy zsigeri negatív érzés társul, amit egész életében hordoz magával, elhintve a gyűlölet magvait. Ez persze egy szélsőséges lehetőség, de mindig fennáll a kockázata. Gyakorlati szempontból is kifogásolható lépés ez. Miből gondolja a szülő, hogy a gyerek majd nem akar magyar nyelvterületen érvényesülni? Miből gondolja, hogy Szlovákiában szeretne élni? A szlovák nyelv egy specifikus nyelv, ha a szülő ezt az utat választja, akkor tisztában kell lennie vele, hogy a gyereke a saját anyanyelvét nem fogja annyira jól ismerni, mint a szlovákot. Ezzel meghatározza a gyermeke helyett, hogy hol tud érvényesülni jobban. Saját hazájában, vagy egy idegen országban, ahol mindent átitat saját kultúrájának, népének gyűlölete. Másrészt így saját anyanyelvi területén, az anyaországban lesz hátrányosan megkülönböztetve, hiszen rosszabbul fogja ismerni anyanyelvét, mint egy idegen nyelvet. A szülőnek el kell döntenie, tényleg ekkora terhet akar gyermeke vállára rakni?
Felvidéki közösségek összetartóbbak, a magyarságtudat, az eredendően közös pont összetartja az embereket, egymásnak amolyan „fogódzók” a magyarok egy idegen nyelvi környezetben. Sajnos a magyar itt egyre fogy, és nagyon nagy szerepük van a gyermekvállalást és a kultúra megtartását elősegítő, célzó programoknak, mint például a Ringatónak. Egy erős közösség, erős identitástudat, amit a magyar foglalkozások, programok eredményezhetnek, ennek kezdete a Ringató.
T. Sz. Te hogyan csinálod? Mit adsz át a gyerekeidnek, hogyan viszonyuljanak a szlovák gyerekekhez?
P.J.: Elfogadásra nevelem a gyerekeket. A szlovákok és a magyarok közt mindenekfelett elfogadásnak, megértésnek, türelemnek kell lennie. Aki ezt adja át kisgyermekkortól a gyermekeinek, egy sokkal harmonikusabb, megértőbb együttélésre lehetnek képesek a jövőben. Az egyik legjobb módszer erre maga a Ringató, szlovák, magyar gyermekek együtt énekelnek, játszanak, építik a jövő közösségét.
