Gyermekkoromtól kezdve meghatározó szerepet tölt be az életemben a sport és a nemzet. Három év cselgáncs, hét év öttusázás és egy év kajakozás után találtam rá a barantára, a hagyományos magyar harcművészetre. Nyolc évig voltam Vukics Ferenc tanítványa és a Zrínyi Miklós Baranta Egyesület tagja. Egy pezsgő, a magyar hagyományokat nap mint nap megélő, a világra nyitott, érdeklődő közösségbe csöppentem. Két éve bátyámmal és barátaimmal a saját egyesületünket szervezzük.

Az elmúlt tíz évben számtalan edzést, több száz bemutatót tartottam, különböző programokat és rendezvényeket szerveztem (Magyarok Országos Gyűlése, edzőtáborok, táncházak, előadássorozatok, harcművészeti bemutatók…). A barantának alapelve a test, szellem, lélek összhangjára való törekvés. Számomra egy új csapás megtanulása a karikás ostorral, egy célba talált nyílvessző, egy legényes tánc eljárása az öröm- és áramlatélmény mellett lehetőség. Lehetőség arra, hogy minél több embert hívjak meg abba a világba, amelyben olyan egyének és közösségek fognak össze, akik az életet valóságosan szeretnék megélni. A sporttal párhuzamosan tizenéves korom óta járom a táncházakat.

2019-ben végeztem a Szent István Egyetem környezetgazdálkodási agrármérnök szakán. Tanulmányaim alatt leginkább az ember és a természet viszonya, a fenntarthatóság foglalkoztatott.

Szakdolgozatomat végül a városi kertészkedésről és a közösségi kertekről írtam. Három példaképem Somogyi Imre, aki kerékpáron járta az országot és igyekezett tudása legjavát átadni, Kós Károly, aki az utolsó vonattal hazautazott szülőföldjére, hogy ott segítse a megmaradást, és Kodály Zoltán, aki a zenei nevelésben járt élen. Reményeim szerint sikerül majd a gyermekeket megerősítenem abban, hogy mekkora érték a természetközeli élet. A Carpe Futura! A Fenntartható Társadalomért Egyesület alapító tagja vagyok.

Szeretnék olyan közösségeket segíteni, ahol minden generáció megtalálja a maga helyét. Nagy örömmel tölt el, amikor a gyermekek tágra nyílt szemmel figyelik a felnőtt, példamutató barantásokat, majd ők is beállnak és megmutatják, mit tudnak. Ugyanilyen öröm látni, hogy a szülők, nagyszülők tudása nem veszett kárba. Van, akit érdekel még az a tapasztalat, amit az életük során felhalmoztak.

„Emberi életnek szebb célja nem lehet, mint küzdeni azokért, akik magukra maradtak. Szóval és tollal, öregen és fiatalon harcolni azokért, akiket kihasználnak és elvetnek. Akik állnak a földön két fáradt lábbal és nincs senkijük, csak néha az Isten.” (Tamási Áron)