Felvidéken, a Magas-Tátra alatt születtem, ahol családommal éltem 18 éves koromig.  Szórvány magyarként nőttem fel egy szlovák ajkú városban. Magyar szót csak a szüleimtől hallottam, ezért igyekeztek minden évben eltölteni velem egy-két hetet Magyarországon. Vágyam magyarul tanulni és ez teljesült. A poprádi gimnázium után Budapesten, a Corvinus Egyetemen diplomáztam. Anyanyelvem mellett elsajátítottam nemcsak a szlovák, a cseh, angol, de az Erasmus Programnak köszönhetően az olasz nyelvet is. Mivel dédnagyapám lengyel származású volt, közel áll hozzám a lengyel nyelv is.

Szeretem az embereket, a társaságot, és már gyerekkoromtól művészet- és sportkedvelő voltam, néptánc csoportba jártam, szavalóversenyeket nyertem, téli sportokat űztem. Poprádon alkalmam nyílt rendezvények konferálására, tátrai magyar gyermektáborok vezetésére. A Budapesti Wattaridori Színkör tagja voltam három éven keresztül és a Zurgó táncház rendszeres látogatója vagyok. Ha tehetem, utazom, kirándulok és túrákat szervezek. A külföldön szerzett tapasztalatoknak köszönhetően szert tettem a gyors alkalmazkodóképességre, rugalmasságra, jó kommunikációs és szervezőkészségre.

Édesanyám oktatóként felnőtt és gyermekcsoportokkal dolgozik, tőle lestem el a foglalkoztatásokat, és egy kis szaktudást. Szeretném továbbadni magyar családoknak, közösségeknek azt a lelkesedést és érzelmi kötödést a magyar kultúrához, amit én kaptam. Szórvány magyarnak lenni bárhol a világon nehéz, de megmaradni több generáción át még nehezebb. Mindezt most, felnőttként tudatosítom leginkább, és ez vezérelt, amikor jelentkeztem a Petőfi Programba.