Kárpátalján, a beregszászi járás egyik településén, Barkaszón születtem. 14 éves koromig a helyi középiskolában tanultam, ezután pedig a Nagyberegi Református Líceumban folytattam a tanulmányaimat egészen érettségiig. A líceumban töltött évek meghatározóak voltak számomra, mert mint ember, mint diák is nagyon sokat fejlődtem. Ebben nagy szerepet játszott a hitre és hazaszeretetre való nevelés, a tanárok kiváló szakmai tudása és odafigyelése a diákokra.

2018-ban az érettségi után Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem államtudományi szakán folytattam tanulmányaimat. Mindig is olyan embernek tartottam magam, aki szeretne tenni a közösségéért, ezért is igyekeztem már első évtől kezdődően aktívan tevékenykedni több különböző, hallgatói, nemzetpolitikai vagy közéleti szervezetben. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Fúzió Hallgatói Közösségének az alelnöke vagyok. A szervezet az egyetemen több különböző fakultatív program által próbálja megismertetni a hallgatókkal a bel- és külpolitika aktualitását, működését. Ezen túl munkámmal segítem még a Határtalanul a Magyar Fiatalokért Egyesületet, ahol több anyaországi és határon túli ifjúságpolitikai szervezettel tartjuk a kapcsolatot, különböző határon túli utakat, konferenciákat és előadásokat szervezünk azoknak, akik érdeklődnek a határon túli magyarság, a nemzetpolitika iránt. Ahol pedig talán találkozik a fent említett hallgatói és nemzetpolitikai tematika, az a Márton Áron Kollégium Diákbizottsága, melyet én vezetek. A kollégiumban javarészt határon túli diákok laknak, akiknek a diákbizottság próbálja a tevékenységével segíteni és színesíteni a budapesti hallgatói életet.

Egyfajta küldetésként élem azt meg, hogy tegyek a határon túli magyarság ügyében, hiszen én eljöttem Kárpátaljáról, de hiszek és bízom benne, ahogy eddig, úgy most a Petőfi Sándor Program alatt és majd a későbbiekben is tudok tenni kisebb nagyobb lépéseket a határon túli magyarság érdekében, még ha Magyarországon élek is.