A díszfelvonulás az előző évekhez hasonlóan a Magyar Háztól indult, majd a Hősök emlékkertje érintésével a városi művelődési házba érkezett meg. A Millenniumi kopjafánál, az I. világháború áldozatainak és a kitelepítetteknek, deportáltaknak emléket állító parknál rövid beszédben emlékezett meg a 175 évvel ezelőtti forradalmi eseményekről Tuba Adrián, aki kárpátaljai diákként a Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram keretén belül teljesít szolgálatot Zselízen. Mellette Cserba Bianka, a magyar tannyelvű alapiskola diákja idézte fel a Nemzeti dal sorait. Végül pedig a zselízi oktatási intézmények képviselői megkoszorúzták az Orosházy Lajos bácsi által faragott, nemzeti összetartozást szimbolizáló kopjafát.
A magyar és székely zászló vezette menet innen folytatta útját az ünnepség fő helyszínére. A kultúrházban szavalatot mondott Korpás Andrea, a Comenius Gimnázium diákja. Színes műsorösszeállítást mutattak be a református egyházközösség és a magyar tannyelvű alapiskola tanulói, illetve előadta díjnyertes előadását Babindák Jázmin, a Tompa Mihály vers- és prózamondó verseny regionális fordulójának győztese. A műsorok sorát a nagy múltra visszatekintő zselízi Franz Schubert Vegyeskar zárta.
Az ünnepség főszónokaként idén Szász Jenő, a magyar kormány miniszteri biztosa, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke osztotta meg gondolatait a közönséggel. Nagyívű beszédében rámutatott: „Bennünk, magyarokban ott ég és kiolthatatlanul lobog mérhetetlen szabadságszeretetünk. Valószínűleg azért végtelen és kimeríthetetlen ez a szeretet számunkra, mert a szabadság soha nem hullott csak úgy az ölünkbe, soha nem adták azt nekünk ingyen. A magyar nép és a magyar sors tragédiája, hogy mindig meg kellett verekednünk érte. Hol fokossal, hol kopjával, hol benzinespalackkal. Ennek a legfőbb oka, hogy őseink és ennélfogva a mi szállásterületünk, a gyönyörűséges Kárpát-medence mindig is két világ határán helyezkedett el. Ritka alkalom volt a történelem során, hogy az egyik világ ne ropogjon, a másik pedig ne recsegjen. Most sincs ez másként, sőt, most van ez csak igazán így. De a minket felületesen véleményezők legnagyobb tévedése az, hogy nem ismerik fel: szabadságszeretetünknél talán csak békevágyunk a nagyobb.”
