Kiskunfélegyházán születtem. Felsőfokú tanulmányaimat földrajz-német osztatlan tanárszakon végeztem a Szegedi Tudományegyetemen.

Már gyermekkoromtól fogva meghatározó élményt jelentett számomra az erdélyi magyarokkal való találkozás. Általános iskolai éveim alatt lehetőségem volt szülővárosom testvériskolájában Tordán, az erdélyiek vendégszeretetével, magyarság- és közösségtudat iránti elkötelezettségével közelebbről is megismerkedni. Középiskolásként többször visszatértem Erdélybe az Országos Anyanyelvápoló Szövetség tagjaként, illetve volt lehetőségem a szászvárosi Szent Erzsébet Gyermekotthonban két hónapig önkéntesként segíteni a gyermekek iskolai előmenetelét az írás, olvasás és zene területén. Cserkészként részese voltam az erdélyi Őrsvezető Táborok kiképzői csapatának, akikkel egymás tapasztalatait megosztva egy élménypedagógiai módszereken és vallási értékeken alapuló táborokat szerveztünk általános- és középiskolás fiataloknak.  Ezek az élmények, kibontakozó baráti kötelékek számomra olyan örömforrást jelentettek, amelyek által bennem is növekedett a jövő nemzedékének nevelési vágya.  Az értékeket közvetítő, a múltban gyökerező kultúra megismerése, a közösségformálás ereje - úgy érzem, cselekvésre ösztönzött engem.

A fiatalok felkarolása, tanítása és közösséggé szervezése a cserkészetben, a gimnázium- és általános iskolában eltöltött tanítási éveim során vált hivatástudatommá. A játékon és élményszerzésen alapuló készség – és képességfejlesztő foglalkozások, táborok szervezése és lebonyolítása megerősített abban, hogy az anyanyelv ápolása, egymás értékeinek elfogadása, a gyerekekben rejlő tehetségek kibontakoztatása szívügyemmé váljon. Úgy gondolom, hogy a külhonban élő gyermekek számára az anyanyelvvel való találkozás egyben azt is jelenti, hogy támogatva vannak és figyelmet kapnak.

Meghatározó volt számomra az is, hogy a helyi Értéktári Bizottság tagjaként falunapokon, és a Lakiteleken megrendezésre kerülő Hungarikum vetélkedőn kísérő tanárként képviselhettem iskolánkat és városunkat. Ezek az események elsősorban a helyi értékek tovább örökítésének lehetőségét jelentették számomra.

Tanárként elengedhetetlenül fontosnak tartom a folyamatos, széleskörű szakmai ismeretek gyűjtését és az emberi jellemfejlődést egy olyan közegben, ahol tudásomat megosztva fejlődhetek és visszatérve kamatoztathatom ezeket a tapasztalatokat. Úgy gondolom, hogy az ösztöndíj program  lehetővé teszi a magyarságtudatom megélését és egyben továbbadását is.