Jelenlegi hely

Halmágyi és oltszakadáti foglalkozások margójára

Fókuszban a magyar nyelv

/ Jankovszki Réka /
jankovszki.reka képe
A foglalkozásoknak és ezzel együtt a közösségi élet elő térbe helyezésének már évek óta fontos szerepe van Halmágyon. A gyermekek nyelvi fejlődése, az egyházközség találkozási alkalmainak felvirágoztatása elsősorban az itt szolgáló lelkészházaspárnak, valamint a korábbi évek ösztöndíjasainak köszönhető.
GyermekfoglalkozásKézműves foglalkozás HalmágyonMagyar óra HalmágyonMakramé koszorúkészítés Halmágyon

Ösztöndíjasként az ebbe a munkába való becsatlakozás sok örömet, kihívást, de egyben fejlődést is tartogatott számomra.

Elsősorban arra törekedtem, hogy az otthonról hozott élménypedagógai módszereimet beépítsem a foglalkozások menetébe. Ezzel az volt a fő célom, hogy az alkalmak a gyermekek számára örömforrást jelentsenek, a magyar nyelv, valamint az identitástudat megőrzése mellett. Többek között barkácsolással, énekléssel, népi játékokkal, activity bajnoksággal töltöttük meg a Jakó Dénes Tanműhely foglalkozásait, amely a halmágyi egyházközség gyermekei számára idén is megnyitotta kapuit. Ezek a foglalkozások az ünnepi műsorokra való felkészüléseknek is fontos részét adták, vers- és énektanulással karöltve. Számomra ezek közül a március 15-ére megalkotott megemlékező műsor előkészítése volt az egyik legemlékezetesebb időszak, amelyet Halmágyon és Oltszakadáton is bemutatottunk a gyerekekkel a gyülekezetek híveinek.

Az Összetartozás napjára szánt műsor előkészítése során a fiatalok felkészülése, lelkesedése és előadása nagyon megerősített abban, hogy minden kis lépésnek eredménye van és gyümölcsöző lehet az ő életükben. A konfirmált fiatalokkal erre az eseményre verses-zenés előadással készültünk. A szülők és a gyülekezet idősebb tagjainak bevonása még inkább emelte és jelképezte a halmágyi közösség összetartozását.

A halmágyi magyar órák mellett külön kiemelném az oltszakadáti gyermekekkel töltött időszakot is. Mivel velük ettől a tanévtől indultak el a magyar órák, különleges élmény volt az ő fejlődésüket nyomon követni. Számomra a legpozitívabb tapasztalatot az jelentette, hogy szemmel láthatóan bátrabban, gyakrabban használták a magyar nyelvet. Hétről hétre látható nyomai voltak a szókincsük bővülésének. A gyermekek jó kedve a játékok és különböző tevékenységek irányába engem is lelkesedéssel töltött meg és megerősítést adott.

Végül, de nem utolsó sorban a halmágyi közösség régebb óta fiatal tagjait szeretném megemlíteni, akiknek az első alkalmakkor - a Márkos István Önképző Kör keretein belül - ismeretterjesztő előadással készültem „Hungarikumok” tematikában, ételkóstolással kísérve. Az ő aktivitásuk minden rendezvényen tetten érhető volt: a halmágyi laskakészítéstől, a lepény- és lángos sütésen át a gyülekezet által szervezett vásárokon, a közös makraméprojektek megvalósulásán keresztül, a falutakarításon való részvételig. Az ő példájuk, úgy gondolom sokáig végig fog kísérni a későbbiekben.

A fent említett foglalkozások mozzanatai egy kiragadott részét villantják meg a Halmágyon töltött időszakomnak, azzal a végszóval kiegészítve, amely kifejezi számomra az itt töltött időszakom közösségi példáját: „Egyenként csak szavak vagyunk, de együtt egy verset alkotunk.” (Kerstin Gier)