Jelenlegi hely
Óráim során nem csak a nyelvvel, hanem a kultúrával is foglalkozom. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy tanítványaim megismerjék a történelmet, hagyományokat, gasztronómiát. Missziómnak tekintem, hogy mindenki megismerhesse a magyar nyelvet és kultúrát, akinek a szívéhez közel áll.
Budapesten születtem, de egy fővároshoz közeli településen, Mogyoródon nőttem fel. Hamar kiderült, hogy mennyire fontos szerepet tölt be az életemben az anyanyelvem és a magyar kultúra. Gyermekkorom óta énekelek, rengeteget jártam szavalóversenyekre, népdalkórus tagja voltam, kipróbáltam a néptáncot és életem részévé vált a színház. Ezért nem is volt kérdés, hogy dráma tagozaton szeretnék továbbtanulni. A Bródy Imre Gimnáziumban érettségiztem. A középiskolai évek alatt kiemelten foglalkoztam kommunikációval, helyes beszéddel, drámapedagógiával, színháztörténettel.
Azonban a szerb nyelv és kultúra iránt érzett különös vonzalom miatt úgy döntöttem, hogy szlavisztika szakra jelentkezem. Egyetemi tanulmányaimat 2012-ben kezdtem az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, szlavisztika-szerb szakon, majd 2016-ban diplomáztam alapképzésen. Az egyetemi éveim nagyon meghatározóak voltak. Aktív tagja voltam a karnak, nagyon szerettem programszervezéssel foglalkozni. Minden szemeszterben külföldi utat szerveztem hallgatótársaimnak, ezen kívül különböző tájékoztatókat, kulturális eseményeket, nemzetközi konferenciát. Ezzel számos releváns tapasztalatot és annál több szép emléket kaptam.
Tanulmányaim befejezése után az élet úgy hozta, hogy Belgrádba költöztem. A kezdetektől fogva nagyon hiányzik Magyarország, és minden, ami a hazámhoz köt. Úgy döntöttem, hogy szeretném átadni a tudásomat a szórványban élő magyaroknak, vagy a kultúra és a nyelv iránt érdeklődő szerbeknek. Igaz, az egyetemen nem magyar szakon végeztem, de nyelvészetet hallgattam és a szerb nyelvet teljesen kezdő szintről sajátítottam el, amit immáron anyanyelvi szinten beszélek. Elhatároztam, hogy belevágok… Így kezdtem el a magyar nyelv oktatásával foglalkozni. Tudom, hogy ez volt a lehető legjobb döntés, amit meghoztam.
Diákjaim között vannak olyanok, akik teljesen kezdő szintről indultak és olyan vajdaságiak, akik gyermekként használták a magyar nyelvet, de a későbbiekben nem volt rá lehetőségük.
Úgy gondolom, hogy a Petőfi Sándor program egy kiváló lehetőség arra, hogy kiteljesedhessek és segíteni tudjak a szórványban élők nemzeti öntudatának megerősítésében és megtartásában. Szeretnék részese lenni ennek a nagyszerű kezdeményezésnek, ezáltal fejlődni, tanulni, értékeket közvetíteni és nem utolsósorban komolyabb keretek között elindulni azon az úton, amelyet célként tűztem ki magamnak.