Budapesten születtem, nyugodt kertvárosban nőttem fel. Tanulmányaimat a Hunyadi Mátyás Általános Iskola művészeti osztályában kezdtem, ahol már igen korán megismerkedhettem a különböző művészeti ágakkal: tánc (balett, modern- és néptánc), képzőművészet, dráma, fotó... stb. Okulásomat a Jaschik Álmos Művészeti Szakképző Iskola kerámia szakán folytattam, ahol 2010-ben érettségiztem, 2011-ben szakvizsgát tettem. A szakmai évben lehetőségem nyílt egy háromhetes szakmai tanulmányutat tenni Németországba, Höhr-Grenzhausen kerámia központba.

Kezdetben néprajz szakra szerettem volna jelentkezni, de a kétkezi munkát, alkotást közelebb éreztem magamhoz, mint a kissé szárazabb kutatást. Így alakult, hogy a Budapesti Kommunikációs- és Üzleti Főiskola Textilművesség szakára jelentkeztem, ahová 2011-ben felvételt nyertem, majd szövött-textil szakirányra specializálódtam. Miután lediplomáztam, egyenes út vezetett az akkor itt először induló textiltervezés mesterszakra. Közben felvételt nyertem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola népigyermekjáték-, néptáncpedagógia- és hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzésére. Mind a két helyen 2016-ban diplomáztam.

2011 óta aktív tagja vagyok a Hencida Népművészeti Egyesületnek. Táncolás mellett a havi rendszerességgel megrendezett táncházakban oktatok gyermekeket és felnőtteket egyaránt.

2016 óta oktatok néptáncot a Nagytarcsai Hagyományőrző Egyesületben óvodásoktól-felnőttekig. Emellett kézműves foglalkozásokat is tartok több korosztálynak is.

Gyermekkorom óta szeretek alkotni, táncolni. Évek óta kiemelten foglalkozom a magyar népművészettel és folklórral. Innen inspirálódok, innen nyerem a legtöbb ihletet. Úgy érzem, hogy azt a felszabadultságot és örömöt, amit a tánc és alkotás ad, meg kell mutatnom, mindenkinek át kell éreznie. Az alkotás boldoggá tesz. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt szükségük van rá. A tánc is rendkívül kedvező hatással van az egyénekre és a közösségre is.  Boldogságot, örömöt teremt. Feszültségoldó. Együtt vagyunk, együtt lehetünk valaminek a részesei, együtt alkotunk.

Többször is alkalmam nyílt már az évek során határon túli magyarokkal foglalkozni, de ezek a találkozások általában pár naposak vagy maximum egy hetesek voltak. Ennyi idő sajnos igen sokszor túl kevésnek bizonyult. Mindez sokkal hatékonyabb lehet, ha hosszabb időt tölthetünk együtt. Ezért kiváló indítványnak tartom a Petőfi Sándor programot, amely erre lehetőséget ad. Szeretnék ebben én is segíteni az ismereteimmel, szakmai tudásommal, melyet nem magamnak köszönhetek, hanem annak a csodálatos kultúrának, amelybe szerencsém volt beleszületni.