Az általános iskolát befejezésekor találkoztam a cserkészettel. Már az elején a bűvöletébe estem, és onnantól kezdve nem engedett. Bejártam Magyarországot, országszerte barátokra leltem, de Európa több vidékére is eljutottam. A szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban tanultam, és nagy élmény volt közösségben, fiúk között nevelkedni.

Immár tizenhét éve vagyok cserkész. Számtalan kirándulás, program és tábor szervezésében vettem részt, ahol az élménypedagógia és a természetben, cselekedve tanulás volt a nevelési szempont. Bár családomban vannak erdélyi felmenők, csak 2013-ban jártam először Erdélyben. A Romániai Magyar Cserkészszövetség önkénteseként megismerhettem a külhoni magyar cserkészéletet és annak sajátosságait, emellett, önmagam fejlesztésére, elsajátítottam a méhészet, sajtkészítés és a kályhaépítés tudományát is.

Célom, hogy a magyarországi és külhoni fiatalok találkozzanak egymással, ezzel is elősegítve a diaszpóra fennmaradását. Igyekszem a tanult szakmákat továbbadni, hogy a fiatalok könnyebben boldoguljanak az életben. Az elmúlt évek hazai és külhoni tapasztalatait szeretném a magyar közösségek szellemi gyarapodása, identitásának megerősítése érdekében újra felhasználni, és rávilágítani arra, hogy nem kell nyugatra vándorolni azért, hogy boldogan élhessünk. Remélem, hogy mentorommal és a fogadó szervezet vezetőivel sikerül egy igazi magyar közösséget kialakítani, és a meglévő kötelékeket megerősíteni