Reggel 9-kor találkoztunk az iskola előtt. Az időjárás-előrejelzés bizakodásra adott okot, de felnézve az égre, mi nem reméltünk semmi jót. A felhők teljesen beborították az eget. A Napnak semmi jelét nem láttuk.
Nem csüggedtünk, útnak indultunk. Nem tudtunk teljesen kimenni a célként kitűzött helyre, mert jócskán saras volt az erdő, így a szélén leparkoltuk az autókat, és szétosztva az aznapi élelmet, elindultunk felderíteni az erdőt. Lassan haladtunk a saras úton, többször is megkellett, hogy álljunk pihenni. Felértünk a domb tetejére, ahol egy kevés időre letáboroztunk. Megettük tízórainkat, majd nekiveselkedtünk a számháborúnak. Ismertettem a játékszabályokat, majd kettéosztottuk a társaságot, feltettük a fejünkre a számokat, és elrejtőztünk az erdő mélyén. Számok hangos kiabálása verte fel az erdőt, űzte el a csendet. Sikerült döntetlenre kihozzuk, úgy senki lelke nem sérült.
A hosszú játékban megéheztünk, így nekiláttunk a magunkkal hozott étel elfogyasztásának. Nem tűnődtünk sokáig, mert a hideg sokunkat átjárt. Ebéd után folytattuk utunkat fel a sziklára, ahonnan gyönyörű kilátás várt minket még annak ellenére is, hogy a párás hideg levegő nem oszlott el. A csodálkozás után elkezdtük megközelíteni a patakot. Meredek domboldalon kellett leereszkednünk. Szép tisztás tárult elénk, meg is beszéltük, hogy nyáron kijövünk ide sátrazni. Sajnos többen belemerítettük cipőinket a patak hűs vizébe.
Az idő gyorsan elszaladt, és kezdett sötétedni, így visszaindultunk az autókhoz. Még szürkületben visszaértünk az iskolához, ahol mindenkit vártak.
