Már reggel útnak indultunk, hogy minél többet kint tudjunk lenni a természetben. Igaz a reggel még kicsit hidegnek bizonyult, de hamar felmelegedett a hőmérséklet, és a Nap is kisütött. Gyalog vágtunk neki az útnak. Hamar elértük a Marost, ahol egy gyalogosoknak készült, kicsit bizonytalan hídon keltünk át. Itt derült ki, hogy a nagy és erős fiúk félnek a magasságtól. Ám mindenki leküzdötte a félelmét, és folytattuk utunkat. Senki nem számított arra, hogy ilyen szép időnk lesz, így hamar elfogyott a társaság vízkészlete, de ez sem okozott nagy problémát.
Megérkeztünk egy patak és erdő határolta tisztásra. Gyorsan nagy tüzet raktunk, hogy mindenki kényelmesen odaférhessen és megsüthesse a szalonnáját. Ebéd után tartottuk egy kis sziesztát, majd közösen bevettük az erdőt és számháborúztunk. Sokan még nem játszottak, így az alapoktól vettük végig a szabályokat. Hatalmas csata kerekedett, mindenki igyekezett, hogy hamarabb olvassa le az ellenfél számát, minthogy az övét leolvasnák.
A nagy csata után ismét megpihentünk, megittuk maradék (közben vételezett) vizünket, és visszafelé vettük az irányt. Könnyebb volt a visszaút, mert már mindenki ismerte a környezetet. Viszonylag hamar megérkeztünk, de látszott a társaságon, hogy a melegebb idő és a kirándulás elfárasztotta őket.
