Tolna megye egyik kisfalujában, Alsónánán nevelkedtem. Itt végeztem az általános iskolai tanulmányaimat is. Az érettségit és a tanítói diplomát szülővárosomban, Szekszárdon szereztem.

Hűséges típus vagyok. Ragaszkodom a gyökereimhez. Sohasem szakadtam el attól a kicsi közösségtől, aminek részese voltam születésemtől. Így történt meg az is, hogy friss diplomával a zsebemben az én kicsi, biztonságot nyújtó falumban, Alsónánán kezdtem el a tanítói pályámat. Itt is maradtam harminc évig.

Szerencsés vagyok. Szüleimtől, nagyszüleimtől megtanultam az egyszerűséget, tisztességet, becsületet, hitet, az emberi méltóságot, a munka fontosságát és értékét. Azokat az alapértékeket, amelyeket később is hasznosítottam.

Szerencsés vagyok. Pályakezdő tanítóként ismertem meg a Dr. Zsolnai József neve által fémjelzett Értékközvetítő és képességfejlesztő programot. Megfertőződtem, és harminc éven keresztül ezt a pedagógiai módszert alkalmaztam. Értékrendem kiteljesedését, pedagógiai tudásom fejlődését, szakmai sikereimet annak köszönhetem, hogy ezt a tartalmában és módszertanában új pedagógiai programot megismerhettem.

A szerencse jól jön a sikerhez, de önmagában nem elég. Alázat, tisztelet, kitartás, elhivatottság szükséges – tapasztalataim szerint – a minőségi alkotáshoz. Pedagógiai munkám célját is ez határozta meg. Minőséget alkotni a napi praxis során és a minőségi alkotás iránti igény kialakítása.

Harminc éve tanítok nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelést, melynek egyik legfontosabb részét a helyesejtés-tanítás képezi. Kitartok azon hitem mellett, hogy a magyar nyelv oktatása e terület fejlesztése nélkül nem lehet teljes, ezért a beszédtechnikai gyakorlatok fő, feltételi és kiegészítő folyamatként be kell, hogy épüljenek az anyanyelvi oktatásba. Eredményeim igazolták és alátámasztották ezen meggyőződésemet. Versmondásban és színjátszásban a zömében hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákkal küzdő gyerekek megyei, regionális, országos és nemzetközi szinteken kimagasló eredményeket produkáltak. Éveken át alsónánai kisdiák vette át a megye legjobb versmondójának járó Talentum díjat. A Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Gálán kilenc éven át képviselték tanítványaim a régiónkat.

Az elért sikerek ösztönöztek arra, hogy népszerűsítsem a programot. A Drámapedagógiai Társaság felkérésére továbbképzést tartottam drámapedagógusoknak, kollégáknak sikertörténetem módszertanából. A 2014/15. tanévben megpályáztam és megnyertem a „Mentoráló intézményi működés kialakítására” írt pályázatot. Ezáltal újabb lehetőséget kaptam a módszer népszerűsítésére. Az érdeklődők száma hónapról hónapra nőtt. Az ország egyik legsikeresebb mentoráló intézményévé vált az iskolám. Jutalmul újabb huszonegy órás továbbképzésre nyílt lehetőségem. Az idei tanévben pedig a regensburgi hétvégi magyar iskola kisdiákjainak tanítom a helyes, tiszta beszédet.

Ezen törekvésemet viszem magammal Temesvárra. A magyar nyelv műveléséért végzett harcom és küzdelmem elenyésző a határon túl élő magyar testvéreink harca és küzdelme mellett. Alázattal és tisztelettel gondolok arra, hogy pedagógiai tudásommal és tapasztalataimmal segíthetek fáradhatatlan munkájukban, hiszen ők azok – Wass Albert gondolatait idézve –, akik konok hűséggel hordozzák hosszú idő óta úttalan utakon utolsó jussukat a „szót”, a szent „láthatatlan lobogót”.