Zala (Mayer) György szobrászművész Alsólendván látta meg a napvilágot 1858 áprilisában. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően lett egyre ismertebb művész. Számos felkérést kapott már nagyon fiatalon portrék és emlékművek megalkotására.
1894-ben kérték fel egy szoborcsoport megtervezésére Budapesten. Ez a Milleniumi emlékmű vált a legismertebb alkotásává. Nem is kerülhetett volna jobb kezekbe a megbízás. Az ő javaslata volt, hogy a magyar történelem nagy alakjait jelenítsék meg a szobrok és a domborművek. Bár segítői is voltak a kivitelezésben, mégis viszontagságosan alakult az alkotás, hiszen az l. világháború, majd a Tanácsköztársaság idején is veszélybe került az alkotói munka. 1929-re készültek el a szobrok és ebben az évben a helyükre is kerültek a Hősök terén.
Ismert alkotásai még: Erzsébet királyné és Deák Ferenc szobra, gróf Andrássy Gyula lovas szobra (most a Kossuth téren áll a Parlament előtt), az Aradi vértanúk emlékműve.
Zala György 1937-ben hunyt el Budapesten. Emlékének ápolására 1986-ban emlékszobát rendeztek be a lendvai várban. Később monográfia született munkásságáról Borbás György tollából. Szülőháza ugyan már nem áll, de Király Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész róla alkotott mellszobrát minden évben, születése napján, április 16-án megkoszorúzzák a lendvaiak.
Bence Lajos muravidéki költő soraival zárom az emlékezést:
"Ki tudja,elmenni, / vagy visszatérni könnyebb. / Simogató mosolyt küldeni / fának, erdőnek. / Tudod, itt már a hősök is / meghaltak, de még moccan / a kiszikkadt csontváz. / Naponta pislákolva gyullad / ki bennünk egy-egy régi láng. / Néhai ünnepelt, Mayer Zala / légy üdvözölve nálunk. / Amazonaszi rengetegbe / tévedt Odüsszeusz, ki hosszú / bolyongás után végre / hazatalált.
(Óda a hazatérőhöz, 1996.)
