Meglehetősen szűknek bizonyult a Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek által 1623-ban alapított bécsi papnevelő intézet kápolnája és díszterme szeptember 8-án, Kisboldogasszony estéjén: mintegy százan jöttek el Ausztria különböző pontjairól, hogy köszöntsék a Szűzanyát és ötszáz éves csíksomlyói kegyszobrát.
Velünk együtt ünnepelt Hajas Gábor bécsi magyar követ, valamint a Budapestről érkező díszvendégek: Ékes Ilona képviselő asszony, Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója és Bakó Annamária, a Litea Könyvesház és Teázó vezetője is. Szentbeszédében Varga János, az intézet rektora kiemelte: azért ünnepeljük és tiszteljük Máriát kiemelten, mert ő az Üdvözítő édesanyja. Hozzátette: Mária kicsisége, egyszerűsége, okossága-bölcsessége, teljes odaadása, alázata és engedelmessége, az életre szóló igenje tette őt azzá, akit ma benne tisztelünk. Európában a jelenlegi helyzetben számunkra is csak egyfajta előremenekülés létezik, az, hogy a Jóisten szándéka és szeretete felé akarjunk haladni, azt akarjuk egyre jobban megérteni, amennyire csak képesek vagyunk rá, a szívünkbe fogadni, és amennyire lehetséges, meg is valósítani – fogalmazott Varga János atya.
Varga Gabriella PSP ösztöndíjas, Wurst Erzsébet, a Kaláka-Club elnöke
A szentmisét követő ünnepi műsorban e sorok írója – a Petőfi Sándor Program egyik bécsi ösztöndíjasa – Ötszáz éves a csíksomlyói Segítő Szűzanya kegyszobra című előadásában áttekintette a székelyföldi kegyhely történetét, a pünkösdszombati búcsújárás hagyományának eredetét, valamint összefoglalta a kegyszoborral kapcsolatos ismereteinket. Budai Ilona Magyar Örökség-díjas népdalénekes Mária-énekek és Mária-imák gyönyörű csokrával, sőt még egy csíki csodalegenda-mesével is megörvendeztette a közönséget. Miután fellapoztuk az évente egy alkalommal megjelenő Csíksomlyó Magazin ez évi, ünnepi számát, megosztotta a jelenlévőkkel a csíksomlyói kegyhelyhez fűződő emlékeit a gyergyóditrói születésű Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója is. Mint mondta: benn ülni a csíksomlyói kegytemplomban, felnézni a szoborra és elmélyedni abban a csendben – ennek varázsa van, ami „magával ragad és magával visz”. Szavait azzal zárta: végtelenül hálás Máriás lelkületű szüleinek azért, hogy mutattak neki valakit: a csíksomlyói Szűzanyát, akihez állandóan imádkozhat, fohászkodhat, és akinél, ha hozzá hazamegy, valóban otthon érezheti magát. Varga János atya is felidézte: három alkalommal járt Csíksomlyón és az ott átéltek, a kegyhelyhez fűző lelki kötelék bizonyosan még sokszor visszavezeti őt oda. Végül sok örömet kívánt „közös hitünkben és közös értékeinkben”, amelyekből – mint mondta – „ma este kaptunk egy csokorra valót”.
Az ünnep végén Wurst Erzsébet, a Kaláka-Club elnöke tájékoztatta a jelenlévőket a Petőfi Sándor Program alapvető céljairól és az ő mentori minőségében ehhez kapcsolódó terveiről. Az igazán felemelő, megható pillanatokban jócskán bővelkedő est az ősi székely himnusz, az Ó én édes Jóistenem közös eléneklésével és szeretetvendégség mellett még hosszúra nyúlt kötetlen együttléttel zárult.
Oltalmad alá futunk... – hazafelé a jubileumi Mária-év mottóját a szívében mindenki magával vitte…
