Jelenlegi hely

Búzásbocsárdtól Magyarlapádig a Bartók Táncegyüttessel, egy kis kerülővel...

/ Molnár Balázs /
molnar.balazs képe
A Bartók Táncegyüttes az idei külföldi úti céljának Dél-erdélyt választotta, mivel a csapat tagjai közül sokan nem jártak még ezen a vidéken. Kihagyni kár lett volna, mivel a táj gyönyörű, a borok finomak, az emberek pedig rendkívül vendégszeretők. A külföldi út talán nem is megfelelő kifejezés, de mégis csak át kellett lépni hozzá egy országhatárt.
Bartók Béla Táncegyüttes kirándulásBartók Béla Táncegyüttes kirándulásBartók Béla Táncegyüttes kirándulásBartók Béla Táncegyüttes kirándulás

Az első állomás Búzásbocsárd volt, ahol a félnapos buszozás utána egyből egy ötven perces műsorral indítottak, de a bocsárdiak nem voltak hálatlanok, elszállásoltak mindenkit, elhalmozták őket étellel, itallal, s minden földi jóval.

Másnap délelőtt minket is megtiszteltek Gyulafehérváron, ahol a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum általános iskolájában mutatták be az elmúlt évben tanult táncokat. A gyerekek nagyon élvezték a előadást,  az ötven percig tartó műsor alatt végig örömtől csillogó, tágra nyílt szemeket láttam, aminek szívből örültem. Amikor már mindenki azt hitte, hogy vége a műsornak, váratlan fordulat következett be. Arra lettem figyelmes, hogy a “Vissza! Vissza!” szavakból szépen lassan “Balázs! Balázs!” lett. Így tehát a közönség nyomására nekem is táncolnom kellett valamit. Ez igazán megható pillanat volt, egyáltalán nem számítottam rá, de természetesen nagyon örültem neki. Gyorsan ki is kértem a pontozót és a fiúkkal ráadásként eljártuk a férfitáncot, ami egyébként pont Maros-Küküllő vidékére jellemző. Ezt követően már tényleg véget ért a műsor, így aztán átvonulhattunk a szomszédban lévő Szent Ferenc Alapítványhoz, ahol finom ebéddel várták a vendégeket.

Ez a nap itt még nem ért véget, ugyanis Gyulafehérvárról nem lehet csak úgy, egyszerűen továbbutazni. Ha itt jár az ember, mindenképp fel kell keresnie valakit, aki elmeséli Gyulafehérvár történetét, a gyulefehérvári római katolikus érsekség és a Székesegyház egykori és mai jelentőségét. Mi Kónya Tibor (Tibibá’) iskolalelkész személyében találtunk emberünkre, aki nagyon lényegre törően és figyelemfelkeltően mesélt nekünk Erdély történelmi központjáról.

A együttes további útjára jómagam is csatlakoztam, s Tibibá’ kalauzolásával végigjártunk néhány falut az Erdélyi Hegyalján, melyek a legsúlyosabban szenvedték el a ‘49-es erdélyi vérengzéseket, s melynek eredményeképpen teljesen megváltozott a környék etnikai összetétele a románság javára. Többek között jártunk Sárdon, Magyarigenben, Borosbocsárdon, Boroskrakkón. A szomorú és egyben hátborzongató történetek után vissza kellett térnünk a jókedvhez, mivel a székelykocsárdiak még kíváncsiak voltak a Bartók Táncegyüttes műsorára. Nem is kellett csalódniuk, s hálájuk jeléül remek vacsorával vendégeltek meg minket. Innen már Nagyenyed volt a cél, ahol a szállásunk elfoglalása után hajnalig tartó táncház vette kezdetét a Svájci Házban.

A következő nap egyéb megpróbáltatásoknak voltak kitéve végtagjaink: meg kellett másznunk a Torockó fölé magasló Székely-követ, illetve a torockószentgyörgyi várat sem hagyhattuk ki. A sziklás hegyoldal nem fogott ki a bartókosokon, még egy legényesre is maradt energia a Székely-kő tetején. Bár a Tordatúrra vezető buszozás alatt mindenki kidőlt, a vacsora után visszatérve Enyedre mégis belefért egy  táncház az estébe.

A vasárnap istentisztelettel kezdődött a  vártemplomban, ami után Nagyenyedről is többet megtudhattunk házigazdánk, Kónya Tibor által. Ebéd után pedig elindultunk az utolsó helyszínre, a néptáncosok körében jól ismert Magyarlapádra. Sokan először jártak itt, viszont táncait vígan járják az együttes tagjai, s a lapádi népdalokról sem szoktunk megfeledkezni, ha nagy össznépi éneklésre kerül sor a táncosokkal. A fogadtatásra itt sem kellett panaszkodnunk. Borból, muzsikából nem volt hiány, aki akart, még lovagolhatott is. Saját magunk készíthettünk kürtőskalácsot teljesen hagyományos módon, a Turzai Sári néni koordinálásával. Mindezek után következett a műsor, a bográcsgulyás, illetve a táncház, amelyen a lapádi Pirospántlikás zenekar húzta.

Az együttes  fizikailag fáradtan, de lelkiekben feltöltődve az éj leple alatt visszaindult Budapestre.