Már az esemény plakátja is elvezette a meghívottakat a 168 évvel ezelőtti márciusba. Abból egy Petőfi Sándortól származó levélrészletet is megismerhetett a szemlélő, ezt: „No úgy remélem, még könnyebben kitalálád, ki az a Petőfi Sándor, ugyan az Athenaeumban. Karácsonykor Pesten valék, s megismerkedém személyesen Bajzával és Vörösmartyval. – Vörösmartynak szembetűntek verseim, s amint Bajzától hallám, ő a Petőfi név alatt valami régibb írót vélt rejtezni. Fél napot tölték a régtől tisztelt, szeretett 2 férfi körében. Boldog fél nap! Színésztársaim is olvasták az Athenaeumban Petőfi verseit; de ők nem hiszik, hogy én vagyok az.” Mindezt egy Petőfi Sándor honvédőrnagyot ábrázoló kép illusztrálta, mellette egy 1848-ból származó, magyar nemzeti hagyományt teremtő korabeli pántlikás szalagrózsával (kokárdával).
A rendezvényen a közreműködő gyermekekkel együtt nyolcvanan vettek részt s annak változatos, sok eredetiséget is tartalmazó programjához valamiképpen mindenki hozzájárult.
A nemrég alakult, Cseres Alex és Mérainé Kékesi Júlia vezette „Kis-Ne-felejts” gyermek-néptáncosok – Anna-Rózsa, Dominika, Dorka, Emese, Kata, Nóri, Réka, Sarolta, Zsófi és Tomi – először léptek közönség elé egy igazán bájos műsorral. Az ünneplőbe öltözött kis táncosok piros hajszalagot viseltek és kokárdákkal is megidézték a márciusi hangulatot.
A következő percekben a Hétvégi Magyar Iskola tanulói, Jánics Janka, ifj. Medve Alexandra, Peiter Zalán, Spisák Karina és Szarvas Vivien Petőfi Sándor- és Arany János-verseket szavaltak. Ezúton is köszönet id. Medve Alexandra tanárnőnek, aki a műsort Pósa Lajos A beszögezett ablak című versével egészítette ki, amely emigrációs témája és a szívhez szóló előadásmód által az egész közönséget nagyon meghatotta. Ezt követően Kossuth-nóták hangzottak el és Froschauer Ildikó gitárkíséretével a Nemzeti dal is felcsendült.
A program összeállításakor a szervezők „a legnagyobb magyar” születésének 225. évfordulójáról való megemlékezést is fontosnak tartották, s ennek igazán ötletes módját választották: a műsor befejező, történelmi részét neki szentelve bemutatták Gróf Széchenyi István életét és munkásságát, majd ötvenöt híres Széchenyi-idézetet olvastak fel az aktív közönség bevonásával. Elhangzott az a gondolatsor is, amellyel Széchenyi István felajánlotta birtokainak éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (ezt a történelmi pillanatot képen is megtekinthették, akik a rendezvény meghívóját kézbe vették):
„Én szavazattal nem bírok, én nem vagyok országnagy, de földbirtokos. Ha egy intézet álland fel a magyar nyelv kifejlesztésére, mely polgártársaim nevelését is elősegíti, úgy felajánlom egy évi egész jövedelmemet, mely 60 000 forintból áll, s az a felállítandó magyar tudós társaság alapjához csatoltassék” – mondta egykoron a Magyar Tudományos Akadémia alapítója. A jelenlévők felidézték, közlekedési miniszterként Széchenyi legfőbb tevékenységét a Duna- és a Tisza-szabályozásának, illetve a Lánchíd építésének ügye jelentette. A műsorban elhangzott ez a csodálatos gondolata is: „Magyarország szíve Pest és Buda. A szegény szív persze poros és piszkos, ezen nem változtathatunk, de annál többet segíthetünk rajta. A szívet nem helyezhetem máshová, de megszépíthetem.” A közönség emellett felvételről Sinkovits Imre hangján meghallgatta Arany János Széchenyi emlékezete című költeményét. A Széchenyi-összeállításban a Lukács Levente és Bachmair Tünde vezette cserkészek: Antal Ági és Béni, Bartos Csaba, Batzula Andrea és Roland, Sárkány Barbara és Tamás, Szabó Zsaklin, továbbá a kultúregyesület részéről Aczél Erzsébet, Froschauer Ildikó, Kovács Ibolya, Máthé Gergely, Simonffy Erika, Spisák István, Szarvas Norbert, Szatmári Sándor és Tőkés Enikő működött közre.
A rendezvényt a Ne-felejts felnőtt-néptánccsoport tagjainak mezőségi táncokat bemutató produkciója zárta: Bencze Balázs, Cseres Enikő és Alex, Gerczuj András, Héjjas Bence, Kincses Mónika, Kollinger Gabriella, Kovásznay Csengele, Medve Alexandra és Zoltán, valamint Rubus Anett tánca szerzett látványos és hangulatos, szép műsorzáró pillanatokat a teljes szívvel és lélekkel jelenlévő közönségnek.
Welsben tehát igazán színes és tartalmas, gazdag és változatos ünnepségnek lehettek a tanúi és részesei mindazok, akik a kultúregyesület meghívását elfogadták. Őszinte köszönet és gratuláció illeti mindezért a diákokat felkészítő Medve Alexandra tanárnőt, hasonlóképpen Froschauer Ildikót is a Nemzeti dal és a Sinkovits-felvétel meghallgatásának ötletéért. És köszönet illeti mindenekelőtt Tőkés Enikőt, a kultúregyesület elnökét, aki ezt a munkát a magyar irodalom, kultúra és néphagyományok iránti szeretetből, önkéntes vállalásként végzi, és lám, milyen nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel!
A március 12-i program Welsben szeretetvendégséggel zárult; hála Kiss Irén, Zita és Levente, Kovács Jenő, Márton Irénke, Márton Irén Veronika, Nagy Margaréta és Zsolt, Nagy Judit, Potlog Ildikó és Gabi, Rubus Anett, Szatmári Tünde és Sándor ehhez nyújtott segítő kezeiért.
Az eseményen készült fényképek is tökéletesen visszaadják a március 12-én a welsi Magyar Otthont betöltő hangulatot, nem kevésbé azt, hogy a felső-ausztriai magyaroknak is örök érvényű óhajuk: éljen a magyar szabadság, éljen az óhaza!
(Fotók: Tőkés Enikő. További felvételek a kultúregyesület honlapján és a Magyarok Felső-Ausztriában Facebook-oldalon)
Pósa Lajos: A beszögezett ablak
Édes hazám, édes anyám,
De sok sebből vérzel!
Oh’ hogy is tudsz megküzdeni
Annyi szenvedéssel!
Mégis az a legfájóbb, hogy
Fiaid elhagynak…
Egyre több a lakatlan ház…
Beszögezett ablak!
Mennyi, mennyi üres hajlék,
Világtalan kunyhó!
Nem nézhet be a kelő nap,
Nem nézhet a hunyó.
Nem mosolyg rá a muskátli,
Aki arra ballag…
De szívtépő oh az a
Beszögezett ablak!
Világtalan üres hajlék
Be nagyon is árva!
Füsti fecske se rak fészket
Eresze aljára.
Nem füstölög a kéménye
Hívón az utasnak…
Tovaűzi az a sötét,
Beszögezett ablak!
Kidűlt-bedűlt a sövénye,
Udvara: gyom, dudva…
Mit érezhet ott az a föld,
Csak az Isten tudja!
Hol azelőtt a nóta csengett:
Szelek sikongatnak…
Talán sír is az a vak szem:
Beszögezett ablak!
Hej, az a sok néma kunyhó.
Mintha sóhajtgatna!
Mennyi letört hit, reménység
Fekszik benne halva!
Koporsója: sok örömnek,
Bölcsője: bánatnak…
Meg-megzörren, megreszket a
Beszögezett ablak!
Édes hazám, oh add vissza
A szemük világát!
Mosolyogtasd a muskátli
Szép piros virágát!
Füstölögtesd a kéményét
Fecskés ereszaljnak!
Hadd nyíljon ki valamennyi
Beszögezett ablak!
Álld el a kivándorlóknak
Útját mindörökre!
Öleld föl már a karodba
Könnyüket törölve.
Ne csak könnye: kenyere is
Legyen a magyarnak…
Tudom, akkor nem lesz többé
Beszögezett ablak!
