Idén Hertelendyfalván a tavalyi Petőfi Sándor program keretében megvalósult operaesthez hasonlóan, egy újabb alkalommal került sorra koncert amely a helyi református templom villanyhálózatának felújításához szükséges anyagi támogatást segítette elő. A koncerten fellépett nagy büszkeségemre édesapám is, Laborfalvi Soós Béla, valamint Farkas Lívia (aki új fellépőként érkezett) és Nyári Zoltán operaénekesek, emellett pedig Neumark Zoltán zongorista. Valóban egy csodás estét köszönhetünk a művészeknek hiszen nem akármilyen műsorral készültek.
Ahogyan azt már korábban, egy tavalyi cikkben megírtam, a 2025 március végén megvalósult operaest alatt a templom régi, elavult áramhálózata több percen keresztül szünetelt. A színészi tehetséggel megáldott Nyári Zoltán versekkel és néhány a cappella számmal a technikai problémákból adódó szünet alatt is nagyszerűen szórakoztatta a közönséget. A fellépők pedig a műsor végén felajánlották, hogy visszatérnek a településre, és előadásukkal segítik azt az ügyet, amely miatt több percig nem tudták folytatni a koncertet azon a bizonyos első alkalmon.
Dél-Bánát több településéről is érkeztek érdeklődők idén. Az előadást egy áhítat előzte meg Halász Béla helyi református lelkipásztor vezetésével, majd egy ismert dicséretet is elénekeltünk közösen Farkas Lívia énekesnő felvezetésével, még mielőtt a műsor elkezdődött volna. A „Mese és valóság” című előadás a romantika, a magyar irodalom, a reneszánsz és a klasszika világán keresztül olyan remekműveket vonultatott fel, amelyek többek között Bachhoz, Puccinihez és Mozarthoz köthetők. A színes műsor összeállításában a tavaly megismert érdeklődők álltak a középpontban, elsősorban nekik szerettek volna kedveskedni a művészek. Olyan előadás is elhangzott, amelyet mindhárom fellépő közösen adott elő.
Az est további különlegessége volt, hogy éppen június 4-én, a nemzeti összetartozás napján valósult meg ez a nem mindennapi esemény, amelyről az általam elmondott ünnepélyes hangulatú felvezető során is szó esett.
Az idei programév számomra ez volt az utolsó nagyobb megmérettetés, ezért úgy gondoltam, hogy megragadva az alkalmat, köszönetet mondok a fejlődésemért és az örök emlékekért Lőcsei Ilona mentoromnak, a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület titkárának, valamint mindenkinek, aki a helyi magyarság vagy a tágabb értelemben vett közösség tagja. Bízom abban, hogy mindenki életre szóló élményekkel gazdagodva emlékszik vissza erre az estére, és abban is, hogy a villanyhálózat felújításának támogatása mellett a helyi gyülekezet életének – és ezzel együtt a helyi magyarság megmaradásának – erősítéséhez is hozzájárultunk ezzel a kezdeményezéssel.
Köszönjük a Hertelendyfalvi Református Egyházközségnek, a helyi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesületnek és az adakozóknak a támogatást.
Külön köszönetet szeretnék mondani mindazoknak is, akik a rendezvényszervezésben és a vendégek ellátásában sokat segítettek.
