Véget ért a 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amely 2025. november 13–16. között a Nemzeti Színház minden lehetséges zegzugát kitöltve, mintegy 34 kiadó standjával és gazdag programkínálatával várta az odalátogatókat.
Ahogy az egyik előadásban elhangzott: az erdélyi magyar irodalom központja továbbra is Kolozsvár, de a rendszerváltás óta – főként a Látó szépirodalmi folyóirat és az idén 31. alkalommal megrendezett nemzetközi könyvvásár révén – Marosvásárhely egyre inkább parallel szerepet tölt be ezen a téren.
Erdélyt irodalmi szempontból is felfedezni vágyó kíváncsisággal és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatán elnyert, könyvtárépítés céljából könyvekre költhető összegével a zsebemben érkeztem a helyszínre a megnyitó napján. Könyvtárosi múltamra támaszkodva bíztak meg e nemes feladattal, nem is sejtve, hogy gyűjtőszenvedélyem az utóbbi években a könyvekre különösképpen kiterjedt! Hogy ne eshessek kísértésbe – és ezáltal a küldetés ne legyen öncélú vagy részrehajló –, a vajdahunyadi bölcsőde, óvoda és a 6-os általános iskola magyar nyelven oktató pedagógusaitól előzőleg begyűjtöttem egy kívánságlistát – szinkronba kerülve egyúttal az idei könyvvásár mottójával is: „Emlékezz a jövőre!” – hiszen a jövő a tudásé, és a tudás olvasással szerezhető meg. (Káli Király István, a könyvvásár főszervezője).
Gyakorlott könyvvásárlóként először tettem egy kört, majd pedig módszeresen belevetettem magam a vásárlásba és a programokba.
Az egykoron egyeduralkodó Kriterion gyakran avantgárd borítóihoz képest azonnal feltűnt az időközben megsokasodott erdélyi kiadók standjain a könyvborítók szépsége, a könyvekbe lapozva pedig a tördelés, a szebbnél-szebb betűtípusok és más könyvnyomdai és -kiadói gyönyörűségek. Mindez persze így dukál azon a földön, ahová Misztótfalusi Tóth Miklós hazahozta a hollandusoknál ellesett, eltanult mesterséget. A maga korában világhírű nyomdász, betűmetsző alakját, születésének 375. évfordulóján – az egyik program keretén belül – Lázok Klára, a Teleki-Bolyai Könyvtár főkönyvtárosa idézte meg kellő szenvedéllyel és szakmaisággal.
Hasonlóan színvonalas előadásokból, kerekasztal-beszélgetésekből, könyvbemutatókból jutott szinte minden napra, minden órában egy-egy. Összesen mintegy 82 program várta az érdeklődőket!
Vajdahunyadról ideérkezvén különös izgalommal vártam a "Hunyadi – Kortalan korok: Történelem, regény, film" címmel beharangozott beszélgetést. Az est házigazdája Györfi Zalán történész volt, vendégei pedig: Bán Mór író, Veres Attila forgatókönyvíró, Mátray László színművész, Magyarosi Sándor, a Székelyföld folyóirat szerkesztője. A nagysikerű Hunyadi filmsorozat alkotóitól a kulisszatitkokon túl megtudhattuk többek között azt is, hogy a szerző, Bán Mór eredetileg "csak" Corvin Jánosról szeretett volna írni, de egyre mélyebbre ásva magát a témában kinyílt előtte egy századnyi, háromgenerációs családregény képe. Végül, ahogy Ő fogalmazott "a semmiből felemelkedett" Hunyadi János alakja került a vászonra, s lett minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmsorozata, amely már a kezdetektől, szinte lavinaszerűen elindított egy szélesebb diskurzust. Ehhez csatlakozott a Székelyföld kulturális folyóirat legújabb, tematikus számával, amelynek Hunyadi: ellenségek és szövetségesek című rovatában összesen kilenc új tanulmány, esszé olvasható e témában.
A számtalan előadás közül a legérdekesebb számomra A világ magyarul – műfordítók értékteremtése című volt. Mivel nálunk a rendszerint könyv borítóján a szerző neve mellett/alatt csupán a mű címe, és a kiadó logója szerepel, az átlagolvasó előtt a műfordító személye legtöbbször rejtve marad. Ebből a borító mögüli félhomályból lépett elénk Lukács Laura, M. Nagy Miklós és Pap Vera-Ágnes, akik a műfordításról, az újrafordításokról és a címben szereplő értékmentésről meséltek lebilincselő stílusban.
A műhelytitkokon túl megtudhattuk azt is, mely általuk fordított szerzők állnak legközelebb hozzájuk, mi több sok esetben kedvenc könyveiket is megnevezték. Lukács Laura például José Saramagotól A kolostor regényét, M. Nagy Miklós Tatjána Tolsztajatól A macskányt, Pap Vera-Ágnes pedig Kjell Askildsen A thesszaloniki kutyák című novelláskötetét ajánlotta meleg szívvel. Jón Kalman Stefánsson Hiányod maga a sötétség című műve pedig mint Visky András legutóbbi nagy kedvence került szóba. Maga Visky András sem maradt könyvbemutató nélkül, hiszen nemrég jelent meg az új regénye Illegalisták címmel, amely egyszerre folytatása és előzménye a nagysikerű Kitelepítésnek.
Hogy a Nemzeti Színház nagyterme se maradjon kihasználatlanul, pénteken egy gála keretén belül átadták az Év Erdélyi Magyar Szerzője-díjat, amelyben idén Szőcs Margit gyerekkönyvíró, költő részesült, majd eztán Halász Rita: Mély levegő című monodrámáját Pálos Hanna, a Katona József Színház művésznője adta elő; másnap pedig A. R. Gurney: Love Letters (Szerelmes levelek) című szobaszínházát Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter vitte színre.
Summa summarum: minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a rendezvény négy napon át valóságos ünnepe volt az irodalomnak.
Jómagam csodálatos élményekkel telve és két koffernyi könyvvel gazdagon megrakva tértem vissza Vajdahunyadra abban a megnyugtató tudatban, hogy az elénk néző, hosszú téli estéken lesz mit olvasni, s mesélni!
A 31. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár fő támogatói a Marosvásárhely Polgármesteri Hivatal, a Maros Megyei Tanács, a Communitas alapítvány és a Bethlen Gábor alap voltak.
