Ezen a napon ugyanis az Erdélyiek vasárnapja rendezvényre is sor került. A Szent Erzsébet templom megtelt a misét jelző harangszóra, és nagyon sokan érkeztek székely népviseletbe. Simon Ferenc atya a házasságról prédikált.
Elmondta, hogy: „Az emberiség életfolyamatát a házasság és a család tartja fenn és táplálja. Nemcsak azáltal, hogy itt (a családon belül) születik az új nemzedék, hanem azáltal is, hogy itt fakadnak a termékeny új tehetségek, erők, remények. Ha ez a forrás elapad vagy megzavarodik, elapad a megújhodás reménye és lehetősége is... Isten alkotta a férfit és a nőt úgy, hogy keressék egymást, s testileg-lelkileg a legteljesebb módon egyesüljenek a felelősségteljes szeretetben. Átadják magukat egymásnak, feltárják egymás előtt személyiségük titkát, éspedig a legteljesebb mértékben, amennyire a földi életben egyáltalán lehetséges. A házasságban két emberi személy, a férfi és a nő bevonja egymást kölcsönösen a saját életébe. És ezt a kölcsönös megnyílást és önátadást nem lehet többé visszavonni. Akik ilyen kapcsolatban vannak egymással, azok örökre összetartoznak... Az ilyen lekötelezettség pedig örökre szól. Amint az igazi szeretetnek is csak egy szava van: örökre.”
A misén külön imádkoztak az egybegyűltek az erdélyiekért, majd Simon Ferenc Atya röviden megemlékezett az aradi vértanúkról. Ezt követően pogácsát, kalácsot, üdítőt és bort kínáltak a híveknek.
Az emlékezéssel egybekötött szentmiséről hazatérve én is felfrissítettem történelmi tudásomat.
Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc leverése után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. A nemzeti emlékezet az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.
Az aradi tizenhármak: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Gáspár András, Knezic Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Lenkey János, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József és Török Ignác.
Ugyanezen a napon Pesten kivégezték az első magyar felelős miniszterelnököt, Batthyány Lajost is. Kossuth Lajos 1890-ben, Torinoban, az egyetlen fonográfon is rögzített beszédében Aradot a magyar Golgotának nevezte:
„A világ birája, a történelem fog e kérdésre felelhetni. Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a' hon szabadság Istenének legjobb áldásaival az örökké valóságon keresztűl; engem, ki nem borúlhatok le a magyar Golgotha porába, engem October 6ka térdeimre borúlva fog hontalanságom remete lakában látni a mint az engem kitagadott Haza felé nyujtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanuk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, 's a' magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak; 's buzgó imával kérem a magyarok Istenét hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairol a magyar nemzethez zeng. Úgy legyen. Amen!”
A nemzet az aradi hősök emlékezetét számos formában őrzi. Aradon már 1890-ben emlékművet avattak tiszteletükre. Budapesten a XXI. kerületben van Aradi vértanúk útja, az V. kerületben Október 6. utca, és több nagyvárosban valamennyi vértanúról utcát neveztek el.
Emlékművük áll például Kecskeméten, Pusztavacson és Szegeden az Aradi vértanúk tere; Pécsett az Aradi vértanúk útja őrzi emléküket; Kiskőrösön Petőfi Sándor szülőháza közelében található emlékművük: egy fal, rajta a vértanúk domborművével.
Emlékezzünk ma együtt az aradi vértanúkra! Ha tehetjük, látogassuk meg az ország számos emlékhelyeinek egyikét, vagy elevenítsük fel a szabadságharcról szóló olvasmányainkat.
