2026. február 17-én a Bíborka Egyesület „Jeles Napok” programsorozata az ötödik állomásához érkezett. Húshagyó kedden, a farsangi időszak legutolsó napján a körtvélyfájai régi óvoda épülete fogadta be a rendezvényünket, melyen a farsangi fánk illata, az ütőgardony lüktetése és a puha gyapjú tapintása találkozott közel ötven gyermek és szülő őszinte lelkesedésével.
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként az egyesülettel fontos célunk, hogy minél több közösséghez eljuttassuk a foglalkozásvezetőink által vezetett programokat, ám Körtvélyfáján sem csak ismeretlen arcokat láttunk. Számomra is igazi öröm volt felfedezni a „visszajáró”, hűséges ifjú barátainkat, akik láthatóan állomásról állomásra, faluról falura velünk tartanak az újabbnál újabb közös élmények során. Ez a bizalom és nyitottság adta meg azt az alaphangulatot, melyben a farsangi tematikus foglalkozásokra szánt két óra szinte észrevétlenül repült el.
A délután most is két teremben, egymással párhuzamosan zajlott. Míg a kézműves szobában a csendesebb alkotás zajlott, házigazdánk, a Körtvélyfájai Bokréta Néptánccsoport tükrös próbatermében Bíró Júlia vezetésével néhány farsangra hangoló dal közös eléneklése után egyenesen a farsangi alakoskodók birodalmába csöppenhettünk közös játékokkal és dalokkal: volt ott barlangjában alvó medve, akit a gyerekeknek kellett felébreszteniük, és mocsárban vadászó gólya is, aki elől a békáknak el kellett bújniuk.
Julcsi tapasztalatai és megfigyelései is megerősítették, hogy a marosszéki gyerekek rendkívüli fogékonysággal kapcsolódnak be a játékba, életkortól függetlenül. Rendkívül nyitottak és érdeklődőek, amely nagyon jó alap a hagyományaink szeleteinek átadásához, minden közösségi élmény megéléséhez.
A nagyobbak felcsíki tánclépésekkel is megismerkedhettek Julcsival, hiszen ezúttal a hangulatot Sárkány Csanád (hegedű), Szász Csanád (brácsa) és Szász Villő (gardony) hangszerbemutatója és az élő muzsikaszó tette teljessé. A legnagyobb sikert azonban a felcsíki ütőgardony aratta, hiszen ezt a különleges ritmushangszert minden kis kéz ki is próbálhatta!
Saját feladatom ezen a napon a kézműves szobába, a nemezelő asztalhoz szólított, ahol Kiss Andorral és Verával közösen ez alkalommal (a programsorozatunkban először) a nemezelés rejtelmeibe vezettük be a gyerekeket. Ez a folyamat, a közös alkotás is maga a csoda: látni, ahogy a száraz, színes gyapjúcsíkok a szappanos-vizes simogatás, a tenyérben való türelmes sodrás, majd a határozott, tömörítő mozdulatok hatására a legapróbb kezekben is különböző színű nemezelt, tömör kis golyóbisokká formálódnak.
Megható volt látni a generációk közötti együttműködést is, hiszen a legkisebbek mellett szüleik is velünk tartottak a nemezelésben, vizezve a kezüket segítették a gyerekeket a számukra legújabb kézműves tudomány elsajátításában. Munka közben egyik helyi segítőnk a nemezelt golyós fülbevalóján keresztül mutatta be a nemez ezerarcúságát.
Bár a színes golyók felfűzése – tűvel a felnőttek dolgoztak, a felfűzésben én is segítettem az alkotói folyamatot – komoly fizikai erőt igényelt, a végeredmény minden fáradtságot megért. Miközben a gyermekek belekóstolhattak a hagyományos népi ékszerkészítés e formájába, hordható, modern értékek, egyedi karkötők és nyakláncok születtek, amelyekre méltán lehetnek büszkék az ifjú alkotóik.
A közösségépítés a részletekben rejlik. Házigazdánk, a Körtvélyfájai Bokréta Néptánccsoport Szász Péter vezetésével igazi farsangi hangulatot teremtett rendezvényünkhöz: rendkívül figyelmes és gondoskodó gesztus volt a foglalkozások közötti szünetben fonott kosarakból kínált édes fánk, ami varázslatos farsangi uzsonnának bizonyult, és ami után a gyerekek újult erővel vethették bele magukat a folytatásba.
A nap végén, a tánccsoport emlékeivel teli teremben nosztalgiázva mindannyian éreztük, hogy a Bíborka Egyesület Jeles Napok programsorozatának ötödik állomása is több volt egy egyszerű rendezvénynél. Ez az emlékezetes nap, a farsang farka Körtvélyfáján megerősítése volt annak, hogy a szórványvidéken is van igény és erő a közös gyökerek, hagyományok ápolására.
A program az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány támogatásával valósult meg.
A nemezelést bemutató képek saját fotóim. A próbaterem képeit a Bíborka Egyesület készítette.
