A Vukovári Magyarok Egyesülete minden év ősz-telén megrendezi a Vukovári Fonót, ahol a közösség tagjai és vendégei együtt idézik meg a régi idők hangulatát – amikor a fonás, hímzés, kézimunka mellett a közös éneklés és beszélgetés kovácsolta össze a falubelieket.
A fonó egykor nem csupán munkából állt, hanem a társas élet egyik legfontosabb színtere is volt: itt születtek barátságok, szerelmek, történetek, és itt adták tovább a nők a kézműves tudást generációról generációra.
Az idei Vukovári Fonó különleges vendégeket fogadott: a szintén kelet-szerémségi magyar faluból, Harasztiból érkeztek küldöttek, akik saját festőszakkörük alkotásaiból rendeztek kiállítást. A találkozón a vukovári asszonyok is bemutatták egész éves tevékenységüket – a hímzést, gyöngyfűzést, és ezúttal egy új, japán eredetű kézműves technikával is megismerkedtek, a kimekomival.
A kimekomi egy hagyományos japán díszítési eljárás, amelyben textildarabokat illesztenek egy hab- vagy fakorongba vágott apró résekbe, ragasztó nélkül. Az anyagokat a bevágásokba simítják, így a minták szinte festményszerűen simulnak a felületre. A technika finomsága abban rejlik, hogy egyszerre igényel precizitást és kreativitást – minden gömb egyedi, a készítő kézjegyét viseli.
A mostani alkalmon karácsonyi textilek és aprólékos, régi kézimunka-hímzések kerültek a díszgömbökre. A foglalkozást Bódi Henrietta vezette, akinek lelkesítő útmutatása mellett a résztvevők nemcsak új technikát tanultak, hanem a fonó közösségi hangulatát is újra átélhették.
