Karikázóval bővült az erdélyi legényes találkozó, melynek kapcsán erősödött az együttműködés az tömbszékelységben és szórványban élő magyar csoportok között.
Január 17-én, sikeresen zajlott le az erdélyi karikázó és legényes találkozó, amely megújult formában, mégis a korábbi évek jól bevált hagyományaira építve valósult meg idén is a Hargita megyei, Rugonfalván. A rendezvény kettős célt szolgált: megőrizte a férfitáncokra épülő szakmai programot, miközben első alkalommal karikázó találkozóval is bővült, lehetőséget teremtve a hölgyek részvételére is.
A szervezők meggyőződése szerint a hagyományos közösségi formák egymást kiegészítve alkotnak egészet, ezt a szemléletet pedig a program felépítése és a résztvevők együttműködése is hűen tükrözte. A nap folyamán párhuzamos táncos műhelymunkák zajlottak férfiak és hölgyek számára, népdaloktatással, közös énektanulással.
A szakmai foglalkozásokat elismert oktatók vezették:
Nyitrai Marianna Petőfi-ösztöndíjas, néprajzos énekes, mély szakmai felkészültséggel izgalmasan vezette be a résztvevőket a magyarlapádi népdalok világába. Lőrincz Hortenzia Petőfi-ösztöndíjas, néptáncpedagógus a női énekes körtáncok mozdulatait tanította meg. A férfiak műhelyében az erdélyi táncházmozgalom két ikonikus alakja Ádám Gyula fotográfus és László Csaba koreográfus, tanított magyarózdi valamint szásznagyvesszősi táncokat.
Különösen fontos és örömteli eleme volt az idei találkozónak, hogy első alkalommal kapcsolódott be a rendezvénybe a magyar szórványban működő medgyesi Gyöngyvirág Néptáncegyüttes felnőtt csoportja. Részvételük nemcsak szakmai szempontból gazdagította az eseményt, hanem egyértelműen megmutatta, hogy az erdélyi magyar közösségek – földrajzi távolságtól függetlenül – képesek együtt gondolkodni és együtt cselekedni a hagyományok megélése érdekében.
Az esti táncházban a Héva zenekar muzsikált, ahol a résztvevők felszabadultan élhették meg a közös tánc és éneklés örömét. A szervezők hangsúlyozták: a találkozó nem verseny és nem bemutató volt, hanem valódi közösségi alkalom, amely a tudásmegosztást, az együtt tanulást és az élő hagyomány közös megélését helyezte a középpontba.
