Játékestek Gyulafehérváron, mielőtt megállt az élet
A várnegyed a magyar líceummal, a szemináriummal, a Bőjte-házzal egy kis magyar szigetnek tekinthető a megközelítőleg 63.000 lelket számláló, javarészt román ajkú városban, amely a Szent István alapította, több mint 1000 éves érseki székesegyházzal a középpontjában Erdély és az egész magyarság történetében meghatározó szerepet játszott évszázadokon át. A 16-17. században az Erdélyi Fejedelemség fővárosaként működő településen ma a magyar lakosság száma még az ezret sem éri el. Gyermekeik magyar oktatási nyelvű óvodába és iskolába járhatnak, magyar misén, istentiszteleten vehetnek részt és otthon magyarul beszélhetnek. Egyébként ők is élik napjaink városi rohanó életét - idegen nyelvi környezetben.
Körülbelül megközelítőleg harmincan minden héten. Nem egy összeszokott társaságról van szó, korábban nem jártak össze. Ebben a megvilágításban már más színben tűnnek fel a számok. Három-négy tinédzser, néhány kisgyerekes család - akár babával is - összegyűlik hétköznap este egy baráti összejövetelre. Kezdetben a Bőjte-házban tartottuk a találkozókat, január óta a lakásomban szerveződött a heti rendszerességű játékest.
A gyerekek anyanyelvi közegben társasjátékoztak, rajzfilmet néztek, táncoltak, gyerekbulit tartottak, míg a felnőttek egy pohárka bor mellett beszélgettek, kártyáztak vagy szintén társasjátékoztak. Előkerültek ilyenkor a Magyar népmesék-sorozat szép darabjai vagy a Székelyföldi Legendárium történetei, játszottunk Unót, Römit és Aranyásót, hallgattunk a népzenétől a régi magyar slágereken át a jó retró diszkózenéig mindent, mi a fülnek jólesett.
A maga természetességében zajlott e vendégség, több nemzedék együttes jelenlétében és mindig garantáltan jókedvben. Egy kis közösségben. Ahol hatalmas alapok adottak, ha történelmi kontextusban szemléljük. Bár akkora, mint egy apró mag, a közösség él.
Így zajlottak csütörtök estéről csütörtök estére, ezek a meghitt, vidám találkozások, amelyeknek sajnos a világunkat lelassító, megállító Korona-vírus miatt szünetelniük kell. Remélem, hogy a világot megrendítő káosz és bizonytalanság után, amikor minden a helyére kerül, minden újból fellélegezhet, ez a hagyomány is újra éled.
Kívánom, hogy új hagyományunk még sokáig fennmaradhasson, a közös jó élmények öntözzék a magot, hogy növekedhessék.
