December 19–21. között a Magyarlapádi Szórványkollégium udvara három napra igazi ünnepi térré alakult. A karácsonyi vásár nem csupán esemény volt, hanem közös élmény, ahol a fények, a zene és az emberi kapcsolatok együtt teremtették meg az ünnep hangulatát.
Már az első napon, pénteken, a megnyitó és fénygyújtás pillanataiban érezni lehetett: valami különleges kezdődik. A vásár megnyitása után az este közös „buliba” torkollott, ahol a nevetés, a beszélgetések és a zene természetesen fonódott össze. Nem volt sietség – csak jelenlét.
A vásár három napján helyi készítők portékái sorakoztak fel: kézműves alkotások, apró díszek, házi finomságok. A forró tea és a forralt bor illata keveredett a narancs és mézeskalács édes aromájával, amely különösen a gyerekek arcára csalt mosolyt. A gyerekfoglalkozások és a dekorált fotósarok egész nap élettel töltötték meg a teret – volt, aki alkotott, volt, aki megörökítette az együttlét pillanatait.
Szombaton és vasárnap a vásár egész nap nyitva állt, a programok pedig folyamatosan hívták a családokat. Ezek a napok nem a nagy látványosságokról szóltak, hanem az apró találkozásokról: egy beszélgetésről a pult mellett, egy közösen elfogyasztott teáról, egy gyermek nevetéséről.
A vásár egyik legfontosabb üzenete a jótékonyság volt. Nem volt bérleti díj, minden árus saját adománydobozzal dolgozott, és mindenki annyit adott, amennyit szívből tudott. Ez a rendszer nemcsak anyagi támogatást jelentett, hanem bizalmat és közösségi felelősséget is. Emellett sokan ajánlottak fel díszeket, fényeket, eszközöket, amelyek nemcsak az idei vásárt tették szebbé, hanem a jövő közösségi programjait is segítik.
Szervezőként különösen felemelő volt látni, hogy a vásár nyitott maradt: bárki csatlakozhatott, aki alkotni, adni vagy egyszerűen jelen lenni szeretett volna. Nem meghívásos, nem kizárólagos – hanem valóban közösségi.
Ez a három nap megmutatta, hogy Magyarlapádon az ünnep nem díszlet, hanem kapcsolat. Kapcsolat ember és ember között, múlt és jövő között. A karácsonyi vásár így nemcsak az év végét zárta le, hanem erőt és reményt adott a folytatáshoz.
