A Szent Ferenc Alapítvány udvarán már régóta szerettek volna egy sütőkemencét a gyermekotthon vezetői, de nem is olyan egyszerű hozzáértő szakembert találni. Szerencsénkre a Petőfi Program ösztöndíjasai annyira sokszínűek, hogy épp egy kemenceépítő is van köztünk Nagy Bence személyében. A Program során ez már nem az első, hogy Bence kemencét hagyott maga mögött ajándékként egy közösségben. Ezt megelőzőleg Lészpeden, az előző évi KCSP során pedig Kiskőszegen, a Drávaszögben épített.
Az alapokat már hetekkel azelőtt megépítettük Böjte Lászlóval, a gyermekotthon vezetőjével, ez volt a munka első szakasza. A hozzá való anyagokat is beszereztük előre, hogy minél hatékonyabban tudjuk dolgozni a továbbiakban. Húsvét után, amikor Bence megérkezett, már nekikezdhettünk magának a kemencének az építéséhez a gondosan megépített alapra.
Az időjárás is velünk volt, a két hetes folyamatos munka alatt mindössze egy nap esett az eső, de ezt a szabadnapot meg is érdemeltük. Viszont ez a nap sem telt el haszontalanul, ugyanis Gyulafehérváron bőven van mit megnézni a történelem iránt érdeklődőknek. Az érseki székesegyházban megtekinthettük a Márton Áron életét bemutató kiállítást, magát a Székesegyházat, s annak kriptáját, a katolikus teológia könyvtárát, illetve a Batthyáneumot, ahol a Románia területén található középkori latin kódexek 80%-át őrzik, illetve itt található a 812-ben íródott Arany kódex egyik része, amely a könyvtár legértékesebb darabja.
Mindenki próbált hozzátenni a kemenceépítéshez a maga tehetségének megfelelően az aprajától a nagyjáig. A környéken járó-kelő emberek nagy érdeklődőssel figyelték a napról-napra változó kis építményt, hogy vajon mi fog ebből „kisülni”. Nagy segítségünkre volt Böjte László, illetve Ferenczi Lehel, aki Balánbányáról jött el hozzánk, hogy segítségével hozzájáruljon a kemence megépüléséhez, illetve hogy elsajátítsa annak fortélyait. A fizikai munkához szükségeltetik a jó koszt, amit a nevelőnőknek, Emesének és Timinek, illetve a szakácsnőnek, Icának köszönhetünk, akik mindig kitettek magukért, nem hagyták, hogy üres hassal dolgozzunk. Az utolsó simításokra a április végén került sor, pár nap száradás után ki is próbáltunk egy finom malacsült sütésével.
A kemence száradása alatt Bencével és néhány ösztöndíjas társammal táncház-körúton voltunk a közeli PSP-helyszíneken. Pénteken Medgyesen, szombaton Nagyszebenben tartottunk táncházat, s ha már így összejöttünk, vasárnap Gyulafehérvárra is eljöttünk, ahol a táncház mellett a kemence elkészültét is megünnepeltük. Malacot sütöttünk benne, ami igen nagy sikert aratott a jelenlévők körében. Amíg sült a malac, mi addig zenéltünk, táncoltunk, énekeltünk, kinek milyen hangszer akadt a kezébe, használta: hegedű, furulya, koboz, ütőgardon vagy éppen dob. Nagy élmény volt ez a gyerekek és zenészek számára egyaránt.
Amint megfelelően kiszárad a kemence, már kenyérsütésre is alkalmassá válik. Egy alkalommal több napra, vagy akár egy hétre való kenyeret is megsüthetnek benne. A házi kenyér sütése a végeredmény mellett egy jó közösségi program is, ahol a gyerekek megismerhetik őseink tradícióit, s kicsit talán ráéreznek a dolgok igazi ízére.
