Kiránduláson…
Szerbiában /Vajdaság/ 2017. Szeptember 11-e és október 10-e között 1682 harmadik osztályos magyar ajkú diák vehet részt a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett kirándulás-sorozaton, tagozatonként egy-egy úti céllal. A gyermekek Szabadkát, Palicsot, Újvidéket és Péterváradot, Zentát, Zombort, Doroszlót és Bács várát tekinthetik meg. A kirándulások célja, hogy a diákok megismerhessék a vajdasági vidékeket, kultúrájukat és történelmüket. A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatja.
Az MNT osztálykirándulás-programja révén kísérhettem el a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola tanulóit és kísérő pedagógusait egy csodálatos és tartalmas kirándulásra.
Reggel 7 órakor indultunk útnak Csantavérről busszal. Idegenvezetőnk felvázolta a napi programunkat és úti céljainkat. A gyerekek útikalauzt kaptak ajándékba, amelyben a meglátogatott helyek leírásai találhatóak meg. Először Zomborra mentünk, mely Szerbia „legzöldebb városa” címét viseli. Már az 1800-as évek végén elkezdték a város fásítását, ostorfákkal és más fafajtákkal ültették be utcáit. Emellett Zomborban négy park és négy kiserdő van. Parkokat „átsétálva” megérkeztünk a Szentháromság térre, ahol több látnivaló is akad. Ilyen például a barokk stílusban épült Szentháromság-templom. Ez Zombor legrégebben épült temploma, több mint kétszázötven éves. Érdekessége, hogy a mellette lévő rendház falán egy egyedi, 19. századi falfestmény látható, amely egy napórát ábrázol. Megnéztük még a régi Városházát, ami klasszicista stílusú épület, üde színeivel meghatározza a városközpont hangulatát. A középkorban még a város névadóinak, a Cobor családnak a birtoka állt ezen a helyen. Az újkori építések időpontjait megtalálhatjuk az épület két oldalán: Brankovics János gróf 1718-ban alapozta meg az épületet, majd 1842-ben nyerte el a mai külalakját. Zombor óvárosában egymást érintik a régi korok építészeti remekei, a barokk, a rokokó, a klasszicista, a biedermeier és a szecesszió jegyei köszönnek vissza a falakról és a házak ormairól. A gyűrűbe szorult városmag a mai napig megőrizte a kulturális és építészeti sokszínűségét.
A park mellett magaslik a Szent István király karmelita templom két tornya, ez Zombor legfiatalabb temploma. Romantikus stílusú, és több mint fél évszázadon át építették. Belül gyönyörű üvegablakokat és szobrokat csodálhattunk meg, a tornyokban pedig három, több száz kilós harang található, melyek hangja messzire elhallatszik.
Sétánkat folytatva eljutottunk a zombori Vármegyeházához. A vármegyeháza előtt egy gyönyörű park is látható, ahol jellegzetesen gömbölyűre formázott tiszafák találhatóak. Az egykori vármegyeháza hatalmas épület, amely az 1800-as évek elején épült. Bemehettünk az épületbe, melyet egy ottani vezető mutatott be, s körbevezetett minket. Sok érdekes és új információval gazdagodtunk, ámulva néztük az ország legnagyobb olajfestményét, amely a zentai csatát ábrázolja. A 4x7 méteres képet Eisenhut Ferenc festette.
Zombort elhagyva tovább utaztunk Doroszlóra. A falu nevezetessége a Szentkút, melyhez minden évben, különösen Kisboldogasszony napján, több ezer hívő zarándokol el. Az 1700-as évekből számos csodás gyógyulás történetét jegyezték fel. Például vakok nyerték vissza látásukat, miután megmosdottak a kút vizében. Emiatt vált itt hagyománnyá a búcsújárás. Hatalmas élmény volt a gyerekeknek, hogy vizet tekerhettek fel a kútból és elvihették haza családtagjaiknak. Megnéztük még a kápolnát, a freskósort és a kegyszobrokat is. A gyerekek kegytárgyakat vásárolhattak emlékbe a helyről. A sok látnivaló után jól esett a pihenő, megebédeltünk és szabadon játszhattak a gyerekek a templomkertben. Kipihenten, újult erővel indultunk tovább utolsó úti célunkhoz, a bácsi várhoz. Tudni kell, hogy a bácsi vár egy igazi középkori erődítmény maradványa, melyet több száz évig építettek. Nevét a közeli Bács városáról kapta. Nagyon régen még víz is védte a betolakodóktól. A mellette folyó a Mosztonga vizével töltötték fel az erődítmény körüli árkot. Akkoriban csak felvonóhídon keresztül lehetett bejutni a lovagvárba, melyet bástyákkal megerősített fal vett körül. Sajnos ma már nem találunk itt vizet, de ettől még nem veszít értékéből és impozáns méretéből. Fölmentünk a vártoronyba, ahol szintenként kiállítási tárgyakat és történelmi leírásokat tanulmányozhattunk. A torony tetejéből pedig szép panorámában gyönyörködhettünk. Az időnkbe még egy kis játék is belefért a vár udvarán. Elkészítettük utolsó közös fotóinkat és búcsút intettünk a helynek. Fáradtan, vidáman, élményekkel telve indultunk hazafelé. A buszon idegenvezetőnk pecsétet nyomott a gyerekek ajándékba kapott útikalauzába, azokon a helyeken, amelyeket a nap folyamán bejártunk.
Búcsúajándékot is kaptam a gyerekektől, elszavalták nekem Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra… című versét. Csodálatosan szép napot töltöttünk együtt. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a tartalmas kirándulásnak. Mindenkinek ajánlom ezt az útvonalat „bejárásra”!
