A programot Lezsák Sándor a Magyar Országgyűlés alelnöke kezdeményezésére a Lakiteleki Népfőiskola szervezte meg az Emberi Erőforrás Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával. A program „Gyimesi Kollégium” néven indult el 2016 őszén, amelynek célja a gyimesi csángók életterének, természeti környezetének, valamint szellemi és kulturális értékeinek feltárása.
A Gyimesközéplokon szervezett megbeszélésen Antal György, a kutatás vezetője összegezte a terepmunka folyamatát, és köszönetet mondott az adatközlők lelkes, támogató munkájáért. Antal György egyetemi adjunktusként, filozófusként képviselve Jászberényt, valamint a Lakiteleki Népfőiskolán kapta meg a projektvezetés megtisztelő feladatát.
A kutatásban közel hatszáz gyimesi csángó családot szólítottak meg a három gyimesi községközpontban, illetve a közigazgatásilag hozzájuk tartozó településeken, mint Egerszék vagy Gyürke. Antal György, elmondása szerint az 52 fős kutatócsoport összeállításánál a szakmai felkészültségen túl a tagok különböző területekről való érkezésére is hangsúlyt fordított. Így magyarországi és székelyföldi tanintézmények diákjai és tanárai, valamint számos szakmailag releváns személy vett részt a munkában. A munka során kérdőíves lekérdezés és mély interjú módszerével történt az adatgyűjtés. A kutatást operatőr és filmes szakember is segítette, amelyből 2017. októberében várható egy könyv és egy film megjelenése. A kutatás vezetője elmondta, hogy a már Gyimesekről megjelent számos szakirodalom is nagymértékben segítette a kutatás előmenetelét.
A kutatás keddi közös fórumán jelen voltak még Halász Péter, a program szakmai vezetője, és Antal Tibor, mint a kutatás helyi koordinátora. Halász Péter néprajzkutató életének jelentős részét a moldvai csángók hagyományainak kutatására fordította. Végzettsége szerint agrármérnök, azonban már a hatvanas években adatokat gyűjtött a Magyar Néprajzi Atlasz számára. Elismert munkájáért a csángó-magyarok fáradhatatlan kutatójának is nevezik. Halász Péter beszédében kiemelte, hogy a Gyimesek a legek hazája, hiszen a legfiatalabb népcsoport él a völgyekben, akik a legtöbb hagyományt őrzik Székelyföld-szerte. Továbbá a tájegység a legmagasabb tengerszint feletti magassággal büszkélkedhet.
Antal Tibor köszönetet mondott a program elindításáért, létrejöttért. Tibor a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, és a Domokos Péter Pál Általános Iskola ének-zene tanára, és a 80 fős iskolai énekkar létrehozója, a Gyimesvölgye Férfi Kórus alapítója. Az énekkar eredményeiről tanúskodnak a nemzetközi népdalversenyek rangos helyezései. Kulturális tevékenységéért számos díjban részesült, a Szent György Lovagrend tagja. Szavaiban megerősítette, hogy az ilyen jellegű kutatások a helyieket is felrázzák, ráébresztik kultúrájuk gazdagságára. A gyimesi ember szikár alkata mellett a lelke mélysége is megmutatkozott a kutatómunka során, egy-egy személyes visszaemlékezést követően. A megbeszélésen felszólaltak a kutatásban résztvevő tanárok, plébánosok is. Kiemelném Salamon József, gyimesbükki plébános szavait, és Berszán Lajos katolikus lelkipásztor, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum megalapítója és igazgatója köszöntőjét.
Salamon Atya kiemelte, hogy a gyimesi értékeket a világban végbemenő gyors változások fenyegetik leginkább, amikor a fiatalok már nem mutatnak akkora érdeklődést saját kultúrájuk iránt. Ebben a változásokkal teli világban az igazi feladat megőrizni az értékeket, amelyre példaként említette meg a fonáján varrás művészetének elsajátítását. Plébános Úr kezdeményezésére gyimesi fiatalok gyűltek össze a Plébánián, akik ezt a nehéz varrástechnikát - amelynek nincs lejegyzett módszertana - igyekeztek megtanulni Vákár Katalintól.
Berszán Lajos az iskolaalapító kanonok úr az alábbi kedves, régi történetét osztotta meg a rendezvény résztvevőivel. A Líceum diákjaival Pesten kirándultak, és a belváros nyüzsgő forgatagában a gyermekeket arra kérte, hogy a könnyebb megkülönböztetésük miatt vegyék fel a csángó népviseletüket. Ezt követően a pesti belvárosban mindenki velük szeretett volna fényképet készíteni. A csángó diákoknak akkora élmény volt megtapasztalni, hogy kultúrájuk különleges, ők is egyediek a Kárpát-medence lakói között. Kanonok úr meg is jegyezte nekik, hogy farmernadrágban nem lett volna ekkora az érdeklődés, és annyi fagyit sem kaptak volna a pesti csodálkozó emberektől.
A kutatás kiterjedt a Gyimesek természeti értékein túl az épített kultúrára, zenei és tánchagyományokra, az ökológiai tudásra, és gazdálkodásukban rejlő tudás mélységeire is. A kutatás eredményei az elemzés és összesítés után a Magyar Értéktárba kerülnek.
Antal György szavai jól összefoglalják a kutatás már ezen fázisában érezhető eredményét: „Úgy érzem, hogy a kutatási program nagyszerű, az összefogást, ismeretbővülést, önismeretbővülést (a csángó közösségeknél) eredményezett, egyfajta pezsgést indított el a helyi közösségeknél, és nagyon gazdag tapasztalati anyagot adott a résztvevők számára”
