Linzben a Népek vasárnapja félévszázados múltra tekint vissza, az eseményen alkalmanként ezer-ezerkétszáz ember vesz részt. Nem volt ez másként idén sem: a hétszáz ülőhelyes Mariendom állóhelyei is nagyrészt megteltek legalább tizenkét népcsoport híveivel. A világ legkülönbözőbb kultúráit és hagyományait kifejező népviseletek között öröm volt felfedezni a székely ruhát, mint ahogyan szívet melengető volt az Uram, irgalmazz imádság után elhangzott bűnbánati fohászok egyikét, a Mózes negyedik könyvéből idézett olvasmányt, az egyetemes könyörgések egyikét és a szentáldozás alatt az Égből szállott szent kenyér éneket magyarul hallani. Az egyetemes könyörgés így hangzott: „Mindenható Örök Isten, őrizd meg magyar közösségünket és magyar hazánkat minden külső és belső veszedelemtől, és a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya és patrónája, Szent Péter és Pál apostol, Szent István király, magyar szentjeink és boldogjaink közbenjárása által adj magyar népednek és minden más népnek egységet és békét!”
– Számomra nagyon fontos, hogy népünk megmaradjon és megszabaduljon minden rossztól, ugyanakkor minden más népet is bevontunk az imánkba – érvelt az általa megfogalmazott gondolatok mellett Szabó Ernő linzi magyar lelkész. Kérdésünkre, miszerint kitől és mitől függ az, hogy a Népek vasárnapja szentmiséjén mi hangzik el magyar nyelven, elmondta: ezt az előkészítő gyűléseken döntik el, ők pedig Vencser atyával mindig igyekeznek a magyar közösségnek minél több megszólalási lehetőséget megszerezni.
– A magyar szövegeket tolmácsoló személyek azok közül kerülnek ki, akik rendszeresen részt vesznek az itt élő magyarság közösségi életében, őket emeljük ki ezzel a nagy kitüntetést és megtiszteltetést jelentő szereplési lehetőséggel – tette hozzá Ernő atya. Elmondta azt is, a magyarok nevében a bűnbánati fohászt és az egyetemes könyörgést ezúttal is Fábián László nyugalmazott mérnök közvetítette, aki harminc éve az egyháztanács elnöke, az olvasmányt pedig most először a madéfalvi születésű Kovács Ibolya, négygyermekes édesanya, a Márton Árpád Néptánccsoport tagja tolmácsolta.
– Nagyon szépnek tartom, hogy ezek a sok, színes nemzetiségű csoportok évente egyszer a székesegyházban összegyűlnek és közösen megünneplik ezt a csodálatos ünnepet. Felemelő érzés volt ebben a magyar szöveget közvetíteni – osztotta meg velünk benyomásait Fábián László. – Rendkívül fontos a magam és az ugyancsak magyar feleségem számára a magyarságunk megőrzése. A felső-ausztriai magyar közösségi életben rendszeresen jelen vagyunk. Két lányunk mellett az unokáink is nagyon szépen beszélnek magyarul, és ez örömmel tölt el bennünket.
Anélkül, hogy összebeszéltek volna, ugyanezt a jelzőt – felemelő – ismételte meg Kovács Ibolya is:
– A linzi dómban a Népek vasárnapján ekkora hatalmas tömeg előtt egy ilyen nagyon jelentős szentmisén magyarul olvasmányt olvasni csodálatos volt és felemelő! Amikor olvastam, úgy éreztem, eltölt valami forróság és futkos bennem. Otthon, Madéfalván sokszor olvastam hasonlót, szentségimádást is vezettem, úgyhogy ez nem volt teljesen új számomra, de a Népek vasárnapján most olvastam először. Nagyon nagy esemény volt ez az én életemben. Itt Nyugaton csak futunk, dolgozunk, pedig kell valami táplálék a lelkünknek is. Amikor ennyi nemzetiség összeül és keresztényekül mind együtt dicsérjük az Istent, ez egészen különleges élmény. Úgy látom, a keresztények kicsit eltávolodtak az igazi forrástól, ezért is van szükség az ilyen összejövetelekre, hogy kicsit felrázzon bennünket. Hogy jobban összetartsunk, buzgóbban fohászkodjunk Istenhez és együtt, közös erővel éljük tovább az életünket.
Kovács Ibolya elmondta még, hogy több mint nyolc éve él Linzben férjével, két lányával és éppen házasodni készülő fiával. Legidősebb lánya otthon van, őt és három unokájukat évente legalább háromszor meglátogatják. Ibolya szülei is otthon élnek, Madéfalván.
– Ha a gyökereinket elhanyagoljuk, gyökértelenekké válunk, s akkor nem fogjuk tudni, hová tartozunk – fejtette ki meggyőződését Ibolya. – Próbáljuk ezt a gyermekeinknek is átadni, de nem könnyű, mert ők már más értékeket kezdenek ápolni. Abban bízom, hogy később, amikor majd érettebbek lesznek, feltör bennük ez az érzés. Mi is akkor kezdtük el értékelni ezeket a dolgokat, amikor átléptünk a fiatalságon, családot alapítottunk, gyermekeink születtek, s elkezdtünk azon gondolkodni, hogy kik is vagyunk valójában. Édesapám is azt mondta, amikor fiatalként különböző angol popegyüttesek zenéjét hallgattam, hogy meglátod, eljön majd az idő, amikor jobban fog érdekelni a saját néped zenéje… Igaza lett.
Időközben Ludwig Schwarz püspök úr is megismerkedett a magyar konyha ízeivel. Ahogy tíz éve mindig, úgy ezúttal is a magyaroknál kezdte meg a szentmise utáni ünnepségen való részvételét, Ernő atya onnan kísérte át a horvátokhoz, hogy a mi bográcsgulyásunk után az ebédelést ott folytassa.
Miközben pedig a magyarok hatalmas bográcsában vészesen apadt a gulyás szintje és az asszonyok is alig győzték a lángosok sütését, a színpadon a népcsoportok egymást követve mutatták be énekeiket, táncaikat. Csakhamar a Márton Árpád Néptánccsoport is sorra került, lett is ám pezsgő hangulat színpadon és nézőtéren egyaránt! Úgy ropta az erdélyiek, délvidékiek és anyaországiak alkotta együttes a székely táncot, hogy még a levegő is beleizzott! A végén a közönség alig akarta a tapsot abbahagyni, rögtön meg is hívták a horvátok a csoportot egy novemberi fellépésre.
– A Felső-ausztriai Magyarok Kultúregyesülete keretében három tánccsoportunk működik, két felnőtt- és egy gyermektánccsoport – tájékoztatott Szabó Ernő atya. – Ezek közül a Márton Árpád Néptánccsoport a legrégebbi, Márton Árpád (Márton Áron püspök rokona) alapította 1992-ben. Sajnos ő már nincs közöttünk. Jelenleg az ő veje, Szatmári Sándor vezeti az együttest.
– Nekünk az a fontos, hogy együtt legyünk, összetartsunk, és jól érezzük magunkat, mint ma is – vázolta a néptánc életükben betöltött szerepét Szatmári Sándor, s hozzátette: aki táncolni szeretne, mindegy, hogy tud-e vagy sem, jelentkezhet náluk. „Ha nem tud táncolni, megtanítjuk” – jelentette ki határozottan a Márton Árpád Néptánccsoport vezetője.
Hogy is mondta Kovács Ibolya? „Kell valami táplálék a lelkünknek is.” A Népek vasárnapján Linzben ebből bőséges mennyiséget kaptak a résztvevők. Az alkalmat Vencser László, a Linzi Egyházmegye Lelkipásztori Hivatala keretében működő Idegennyelvű Lelkészségek Szakosztályának irányítója így értékelte: „Immár negyedévszázada szervezem a Caritas menekültosztályának vezetőjével együtt ezt a napot. Amikor ez évi novemberi gyűlésünkön kiértékeljük majd a mostani vasárnapot, már tervezni fogjuk a jövő évit, ami 2016. szeptember 25-én lesz. A népcsoportok várják mindig ezt a napot, és aki először van jelen, különösen osztrákok vagy turisták, elcsodálkoznak a sokszínűségen, az emberek jó hangulatán. Szükség van az ilyen ünnepre, amikor a népcsoportok az egyházmegye fókuszába kerülnek. Mindenkire odafigyelek, de különösképpen örvendek, ha magyar honfitársaim jól érzik magukat és másoknak is örömet szereznek. Így volt ez ebben az évben is. Aktív jelenlétük a szentmisén, a kultúra közvetítése a táncuk által, a magyar konyha elvarázsló ízei, mind-mind értékeinkről tanúskodtak. Külön köszönöm nekik mindezt. Kívánom, hogy Isten áldása kísérje életüket, és legyenek jó magyarok és jó keresztények itt az új hazában is, nem feledve gyökereiket.”
