„A lévai aranycsapat" - Amikor megelevenedik a múlt

2015. október 14-én a Reviczky Házban a lévai Csárdáskirálynő premierjének 60. évfordulójára emlékeztünk.

Müller Péter, a Helytörténeti Szakosztály vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, hogy a múltat megidézve betekintést nyerhessenek a nagysikerű operett előadás kulisszatitkaiba, és ezáltal kicsit részesei lehessenek az egykori sikersorozatnak.

A múltidéző előadás során az egykori társulat legbátrabb tagjai - Pányikné Hevesi Lívia, Hevesi Tibor, Józsa József valamint a közönség soraiban helyet foglaló több egykori tag - együtt emlékeztek vissza a lévai Csárdáskirálynő operett kezdeteire és sikerére.

Müller Péter, az est házigazdájának bevezetője után egyperces néma csenddel emlékeztek a ma már elhunyt színésztársakra, majd az események rövid időrendi ismertetője következett.

1949. június közepén alakult meg a lévai Csemadok, pár hónappal ezután a Csemadok színjátszó társulata is megalakult. Számos színdarabot adtak elő.

Hogyan is merült fel az ötlet, hogy Léván a Csárdáskirálynő c. operettet bemutassák?

Az 1930-as években a nagysikerű Csárdás című színdarabot a Katolikus Körben adták elő, ennek szereplője volt Nagy László, akinek az ötlete volt, hogy a lévai Malom Mű és a Csemadok színjátszó társulata közösen összefogva vigye színre a Csárdáskirálynő nagyoperettet.

Az ősbemutatóra 1955. július 19-én Léván került sor.

A rövid történelmi bevezető után a jelen lévő vendégek, a darab egykori szereplői mesélték el pár mondatban, hogyan kerültek kapcsolatba a színjátszással, és hogyan váltak a szereplőgárda tagjaivá.

Ezután korabeli előadásokon készült fényképek segítségével közösen emlékeztek élményeikre.

Felidézték, hogyan állt össze a szereplőgárda, hogyan teltek a próbák, honnan szerezték a kosztümöket, jelmezeket, díszleteket.

Anekdoták, tréfás események elmesélésével kaphattunk képet arról, hogyan váltak az 65 előadást megélt sikersorozat során "lévai aranycsapattá".

Mennyi munka, lemondás volt mindennek az ára, mégis ma mindannyian újra kezdenék, hisz a siker, a közönség szeretete megérte a sok fáradozást.

A fényképeken sorra ismerték fel a régen nem látott szereplőket, meséltek el - a hallgatóság nagy örömére - kulisszatitkokat, pletykákat, érdekes történeteket a próbákról, előadásokról, szereplőváltásokról.

Megemlékeztek Nagy Lászlóról, aki nemcsak a darab rendezője volt, ő tervezte, készítette a díszletet.

A Csárdáskirálynő valószínűleg a létező legismertebb operett mű. Statisztikusok szerint a Föld valamelyik kontinensén minden egyes percben fölcsendül – filmen, tévében, színházban, vagy rádióban – a Csárdáskirálynő egy-egy jellegzetes dallama.

A 65 előadás során a lévai társulat is rengeteg szlovákiai településen aratott sikert.

Játszottak többek között Párkányban, Vágsellyén, Zselízen, Kassán, Nyitrán, Komáromban, Szemeréden, Deákiban, Újvárban, Aranyoson.

Az 50. előadást Pozsonyban tartották, 2000 néző előtt.

A sikersorozat tervezett utolsó előadása Léván volt 1957. augusztus 11-én, ami egyben a 25. lévai előadás is volt egyben.

A korabeli Kelet-Magyarország folyóirat így ír az eseményről:

„Léván van Dél-Szlovákia kulturális központja.

Vasárnap este a Csemadok helyi csapata itt mutatta be a Csárdáskirálynő nagyoperettet, Léván 25-ször, szlovák városokban együtt 65-ször.

A búcsúelőadásra százával jöttek Léva környékiek is.

Betöltötték a hatalmas nézőteret. Megható volt ennyi magyar ajkú embert együtt látni. Volt is olyan tapsorkán, hogy visszhangzott a városban. Sokszor visszatapsolták a szereplőket. Valamennyi szereplő jutalma a fel-feltörő és az előadás végi vastaps. További sikereket a Csemadok együttesének! "

A rendezvény végén Müller Péter megköszönte az egykori szereplőknek, hogy elfogadták a meghívást, és élményeiket, emlékeiket megosztották az érdeklődő közönséggel.

A tisztelet jeleként az egykori premier előadás műsorfüzetének másolatával kedveskedett a vendégeknek.

Ezután Hevesi Tibor zongorakísérete mellett felcsendültek az operettből ismert fülbemászó dallamok, amelyeket a közönség együtt énekelt a volt szereplőkkel.

Ady Endre így ír az operettről:

„Az operett voltaképpen a legkomolyabb

színpadi műfaj, a legszebb és legszabadabb,

mellyel királyokat üthetünk veszedelem nélkül

nyakon, s mely tartalmas, ötletes, újítani

vágyó lelkekben születve, többet rombolhat e

korhadt világból s jobban készítheti a jövendő

jobbat – öt parlamenti obstrukciónál "

Köszönjük a "lévai aranycsapat " valamennyi tagjának, hogy ezzel az élménnyel megajándékoztak bennünket!

Egy kis ízelítő az est hangulatából.