Kertész Csilla vagyok, 26 éves. Az általános iskolás éveimet Ipolyvecén, egy Ipoly menti kis faluban töltöttem, ahol az életem része lett a magyar hagyományok ápolása, őrzése. A gimnáziumi érettségit a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban szereztem meg, majd a gimnáziumot követően az ELTE TTK kémia-biológia szakán szereztem diplomát.

Már egészen kicsi korom óta fontos számomra a hagyományőrzés, éppen ezért közel 10 éve néptáncolok. Alapító tagja vagyok a 2012-ben alakult ipolyvecei Birbic néptánccsoportnak.Szabadidőmben szívesen olvasok, valamint új keletű hobbimnak, a tortasütésnek is nagy odaadással hódolok. Több alkalommal szerveztem gyűjtést a balassagyarmati Reménysugár Gyermekotthon fogyatékos kis lakói részére karácsonykor, de a helyi fiatalokkal tartottunk nekik zenés gyereknapi műsort és Mikulás estet is.

2015 -2016 között egyike voltam az újonnan induló Petőfi Sándor Program ösztöndíjasainak.Ekkor már 7 éve sikeresen dolgoztam együtt felvidéki fiatalokkal. A közös munka célja a felvidéki és anyaországi fiatalok egységes magyarságtudatának erősítése volt. Ennek érdekében nemcsak részt veszünk egymás rendezvényein, hanem évről-évre több közös rendezvényt – megemlékezéseket, előadáskörutakat, ünnepeket, rendhagyó irodalom és történelem órákat, jótékonysági rendezvényeket, kirándulásokat, csapatépítőket – is szervezünk együtt. Mindezeknek köszönhetően egy nagyon szoros összetartozás alakult ki a felvidéki magyar fiatalokkal, életre szóló barátságok szövődtek.

Együtt kezdtük el a Civitas Fortissima Történelmi Vetélkedő szervezését, ami a 2015-ben induló Petőfi Sándor Programnak köszönhetően Kárpát-medencei méretűvé nőtte ki magát. A verseny fő célja az elszakított részek fiataljainak egységes történelmi tudatának, összetartozásának erősítése.

A felvidéki fiatalokkal való jó kapcsolat révén nem voltak számomra ismeretlenek a felvidéki magyarságot érintő problémák, mint például a magyar anyanyelv használatért vívott harc, a magyar kisiskolák egyre súlyosbodó helyzete, a kettős állampolgárságsággal kapcsolatos problémák, amikor az első Petőfi Sándor Programba beválasztottak, és megkezdtem a munkát Felvidéken, Léván. Az itt eltöltött 9 hónap alatt részletesebben megismertem Felvidék, főleg Léva és vidékének sajátosságait, belső problémáit, mindazokat a körülményeket és szempontokat, amelyeket huzamosabb ideig történő ott tartózkodással lehet csak megtapasztalni. Igyekeztem minden lévai magyar szervezettel felvenni a kapcsolatot, segíteni munkájukat, és erősíteni őket abban, amit a magyarság megmaradásáért tesznek.

A program külhonban töltött időszaka alatt azt tapasztaltam, hogy a szórványban élő közösségeknek minden egyes tagja, minden egyes magyar komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a közösség minél jobban összekovácsolódjon, és minél erősebbé váljék, valamint a magyar hagyományok, kultúra ne vesszen feledésbe. Ebben a munkámban úgy érzem aktívan segítségükre voltam. A magyar kisebbség mindennapjaiba bepillantva még inkább elkötelezettebbé váltam abban, hogy a felvidéki magyarok identitástudatának a megőrzésében segítséget nyújtsak. A célom a következő időszakban, hogy a már megkezdett programjaimat folytassam, valamint erősítsem a szórványmagyarság történelmi magyarságtudatát és az összetartozás érzését. Úgy gondolom, hogy a szórványban élő magyarok megmaradásának a záloga az összefogás erejében rejlik.