Jelenlegi hely

Lupényi "citerások"

/ Szedlák Katalin /
szedlak.katalin képe
Már a második fellépésükre készülődnek a lupényi citerások. Szeptember 11-én hat citera lelt új otthonára Lupényban, amit Gutai István, író, nyugalmazott könyvtárigazgató és kedves felesége hozott ajándékba a helyi magyar közösségnek Paksról.

Már a második fellépésükre készülődnek a lupényi citerások. Szeptember 11-én hat citera lelt új otthonára Lupényban, amit Gutai István paksi író, nyugalmazott könyvtárigazgató és kedves felesége hozott ajándékba a helyi magyar közösségnek Paksról. - 6 citerát vittünk, 4 un. dunántúli hasast és 2 kisfejest, és néhány kottát. Négy hangszert a művelődési központtól, egyet-egyet zenészbarátaimtól kaptam - mesélte Gutai István.

Gutai Istvánt bő két évtizedes ismeretség, barátság köti a lupényiakhoz. Tavaly épp a román–magyar meccs napján tartott könyvbemutatót ahol a helybéliek érdeklődése és vendégszeretete fogadta. Ezt szerette volna valamiképpen meghálálni. Így érlelődött meg benne a gondolat, hogy citerákat hoznak az itteni gyermekeknek és felnőtteknek, hogy kipróbálhassák a citerázás csínját-bínját, hogy e hangszer által betekintést nyerjenek a magyar népzene világába.

- A '80-as évek vége felé (az azóta megszűnt Magyar Műveltség Szolgálat kérésére) paksi családok láttak vendégül 20-30 lupényi, dévai, stb. gyereket. Egy kislányt (aki azóta pedagógus-gyógytornász lett) feleségem szülei fogadtak be. Akkor ismerkedtünk meg Farkas Éva tanárnővel, akit meg is látogattunk később. Majd néhány év múlva Kedves Gozsdu! című színdarabomat is bemutathattam Lupényban. Azóta minden évben jönnek a paksi művelődési központ -  határon túli magyar középiskolások részére szervezett - cseresznyéspusztai olvasótáborába lupényi, petrozsényi, dévai gyerekek. Ez az esemény adta az ötletet, hogy az akkor tapasztalt fogadtatást, érdeklődést valamilyen formában viszonozzam. Ez volt a citeraajándékozás és - tanítás. – magyarázta Gutai István. 

Hétvégén egy három napos citeraoktatáson vehettünk részt, ahol 5 gyermekdalt tanultunk meg. Majd a vasárnapi ebéd után felléphettünk a szülők, barátok és a többi érdeklődő előtt, azokkal a dalokkal, amelyeket pár óra alatt sajátítottunk el. A citerázásra Gutai István tanított, a népdaloktatásban pedig kedves felesége, Gutai Julia volt nagy segítségünkre. Reményeik szerint a citerázás nem merült ki ebben a pár napban, hanem több alkalommal is fellépnek majd, ezzel is színesítve a helybeli magyarok mindennapi életét. Helyi szinten már meg is érkezett az első felkérése: az RMDSZ által szervezett lupényi szüreti bálon, amit a Zsil-völgyi Magyar Napok alkalmával szerveznek meg és számítanak a citeramuzsikára.

A Paksról érkezett hangszerek a református egyházközség tulajdonába kerültek. A lelkészasszony ígérete szerint a citerákat bármikor használhatják, és nem fog a polcokon porosodni, hiszen minden hangszer arra készült, hogy játszanak rajta és a zene által vidámságot hozzanak az emberek életébe. A citerások már azt is elmondhatják magukról, hogy nemcsak a tá-tá-t pengetik nagyszerűen, de már a ti-ti-tát is!