Bartók Béla 1904-ben fiatal felnőttként, egy gerlicepusztai pihenés alkalmával találkozott először a magyar parasztzenével, amely találkozás meghatározónak bizonyult későbbi munkásságának tükrében. Ekkoriban fogalmazódott meg benne, hogy a nemzeti műzene létrehozásához elengedhetetlen a népzene alapos ismerete, amit egy sallangoktól mentes, hatalmas kifejezőerővel bíró zenei nyelvnek tartott. Vallotta: „A zeneszerzőnek ismernie kell országa népzenéjét, és ugyanolyan mértékben kell kifejezési eszközeinek urává lennie, mint a költő az anyanyelvnek”.
Ebben a szellemben kezdte meg népdalgyűjtő utazásait, erdélyi látogatásai során pedig hamarosan megismerkedett a román népzenével is. A román folklór gazdagsága lenyűgözte Bartókot, aki ezután különös gonddal gyűjtötte a román népdalokat is: 1909-től 1918-ig körülbelül 3500-at rögzített, többek között a mai Fehér, Kolozs, Szatmár, Bihar, Máramaros, Arad, Temes és Hunyad megyék területén.
Abrudbányán valószínűleg 1910. december 24-től 1911. január 4-ig tartózkodott, ez idő alatt mintegy 330 dallamot gyűjtött a környékbeli falvakban. László Ferenc, kolozsvári zenetörténész szerint a Mócvidékről származó népdalokat vélhetőleg tájmonográfiaként egy kötetbe rendezve szerette volna megjelentetni. Korábban ezt már sikerült megvalósítania a bihari román népzene gyűjtése kapcsán – az akkor a Román Akadémiának megőrzésre és kiadásra átadott népdalok valóban megjelentek nyomtatásban. Az Abrudbánya környéki mócok zenéje lehetett volna a következő ilyen népzenei monográfia, melyet Bartók ugyan valószínűsíthetően összeállított a gyűjtött dalokból, nyomtatásban azonban végül sosem jelent meg (mint ahogy a Bánságból származó román népdalokból álló kötet sem).
A gyűjtés anyaga szerencsére ma is fellelhető: a budapesti Bartók Archívum őrzi a gyűjtőfüzeteket, amelyekbe Bartók a helyszínen följegyezte a dallamokat, de úgy nevezett „támlapokra” kiírt és letisztázott lejegyzések is ismertek. A gyűjtéskor készült fonográf-felvételeket a Magyar Néprajzi Múzeumban hallgathatják meg az érdeklődők, Abrudbányán járva egykori szálláshelyén pedig emléktábla őrzi Bartók Béla nevét.
A cikk elkészültében segítségemre volt Bíró Viola, az MTA BTK Zenetudományi Intézet tudományos segédmunkatársa.
A cikkben felhasznált irodalom:
Tiberiu Alexandru: Bartók Béla és a román népzene, elérhető itt.
László Ferenc: Béla Bartók şi muzica populară a românilor din Banat şi Transilvania. Cluj-Napoca: Eikon, 2003
László Ferenc: Bartók Erdélye - Erdély Bartókja, megtekinthető itt.
