Az egyhetes ünnepség alatt a diákoknak lehetőségük nyílt a hét minden napján valamilyen formában megmutatni magyar kultúránk gazdagságát, sokszínűségét. Nagy sikert aratott például az irodalmi vetélkedő, ahol diákjaink kisebb csapatokba tömörülve adhattak számot arról, hogy mennyire jártasak a magyar költészet vagy prózaírás területein, vagy épp azt bizonyíthatták, hogy mennyire ismerik egy-egy költőnk életművét, munkásságát.
Ugyanakkor a kedvencek közé tartozott még a vers-átírás is, ahol a tanulóknak egyéni, vagy közös munka révén egy általuk választott verset kellett humoros formában átkölteniük. A hét folyamán sor került még egy a „Mit jelent számodra magyarnak lenni? és Mit jelent számodra a magyar kultúra?” jeligékkel ellátott rajzverseny megrendezésére is, amelyre sok szép és impozáns mű készült. Persze nem maradhatott el a kultúra napi megemlékezés sem, amelyet idén szinte teljes egészében tanulóink álmodtak meg, és szorgalmas gyakorlás után be is mutatták azt diáktársaiknak, tanáraiknak.
A színes programokkal zsúfolt hét méltó zárásaként pedig ellátogattunk a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházba, ahol megtekintettük Zelei Miklós Hubertusz – Konszolidációs móka egy részben című előadást, amely a kommunizmus Magyarországra gyakorolt hatását, annak működését mutatja be: helyenként groteszk módon ábrázolva hozta közelebb hozzánk azt a gondterhes és akadályokkal teli időszakot, amelyben egykor szüleinknek, nagyszüleinknek élniük kellett.
A hét programjai, a közös megemlékezés, a színdarab, mind megerősítették bennünk és diákjainkban azt a tényt, hogy a magyar kultúrát ápolnunk és gyarapítanunk kell, mert az csakis általunk, és bennünk élhet tovább.
