A templom és a mellette található temető egykor fontos találkozási helynek számított a magyar hívők körében, akkoriban még augusztus 15-én találkoztak itt, és tartották meg az ünnepet. A templom melletti temetőben található az ausztriai magyarok szimbolikus sírja is, melyet az ide temetkezett 1956-os menekültek sírjából alakítottak ki. Ennek a megkoszorúzását az emlékezést elindító és a sírt ápoló egyesület megszűnése után – a már majdnem feledésbe merült zarándokhelyen - 2004 óta az „Europa”-Club indította újra. A sír mellé felállított kopjafát a felvidéki és magyarországi magyarokkal azóta minden évben megkoszorúzzák, viszont a régi tradíciókkal ellentétben nem augusztusban, hanem, mint ahogy idén is, novemberben, halottak napját követően, így emlékezve a hazájuktól messze eltemetett magyarokra. Dr. Smuk András a templomon kívül és belül található további magyar emlékekre is felhívta a figyelmet: a templom oldalbejáratával szemben látható Szent Istvánt ábrázoló gótikus mozaiküvegre, a bal mellékoltáron szintén Szent Istvánt ábrázoló festményre, amelyet gróf Koháry István országbíró 1726-ban ajándékozott a templomnak, továbbá az oltár körüli üvegablakokra, amelyek a II. világháború során mind kitörtek. Ezeket 1959-ben, egy bécsi magyar művész, Deéd Ferenc tervei alapján készítették el újra. Az ismertető után köszöntötte a vendégeket, majd elmondta, hogy 2016. május közepén egy Szent István mellszobor felállítására kerül sor a templom előtti parkban, melynek megvalósítására a november 10-én, külön e célból megrendezésre kerülő, nagyszabású jótékonysági hangverseny bevételéből és a beérkezett adományokból lesz majd lehetőség.
A köszöntő után Karvansky Mónika, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat lelkipásztora kezdte meg az imaórát, aki megtiszteltetésnek és ugyanakkor nagy felelősségnek tartotta, hogy ezen a szent helyen, immár több, mint 10 éve, eme hagyományos ökumenikus imaórán az emlékező gyülekezet előtt olyan valami bátorítót szóljon Isten szent igéjén keresztül, ami mindenkinek a szívét megérinti.
Az imaórán Molnár Tamás katolikus lelkész (Pozsony) és Kiss Miklós evangélikus esperes (Mosonmagyaróvár) is imát mondtak. Beszédet mondott még Keresztes Szilárd görög katolikus püspök is, aki arra kérte a jelenlévőket, hogy emlékezzenek azokra, akik idegen földben pihennek, akiknek életük végén nem adatott meg az az ajándék, hogy szeretteik közében, szülőföldjükben fejezzék be életüket. „Mi van ebben az áldott magyar földben, hogy ide mindenki hazavágyik megpihenni?” - kérdés köré szervezte beszédét a nyugalmazott püspök. „Nem mindegy, milyen hazában élünk, és nem mindegy, milyen földben temetnek el bennünket.”
Az imaóra alatt közreműködött a Somorjai Híd Vegyes Kar, Hecht Anna karnagy vezetésével, és Urbanetz-Vig Margit hegedűn Bach szólószonátákból játszott néhány tételt.
A megemlékezés a templomkertben található emlékhely és kopjafa megkoszorúzásával folytatódott. Közös imádkozás után elhelyezték a virágokat, koszorúkat és gyertyákat, végül a megemlékezés a Szózattal zárult.
