A hertelendyfalvi bukovinai székely magyar közösség 2016. január 6-án este az imaóra keretén belül emlékezett meg a madéfalvi vérengzés évfordulójára. Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke igehirdetésében kiemelte, hogy emlékeznünk kell és tisztelnünk őseinknek harcát, küzdelmét, melyet jogaik kivívása érdekében tettek. A közös imát követően, Nemcsek Márina diáklány felolvasásában az eseményekről történelmi visszatekintőt nyerhettek a résztvevők:
Január 7-én emlékezünk a Madéfalván történt tömegmészárlásról, a történelemben a madéfalvi veszedelem vagy madéfalvi vérengzés néven ismeretes eseményről. A Mária Terézia királynő uralkodása alatt a székelyek ellen elkövetett tömeggyilkosságot – latinul – Siculicidium-nak nevezzük. Madéfalvánál 1764. január 7-én hajnalban a Carato alezredes vezette császári katonaság megtámadta az erőszakos besorozás ellen fellázadó székelyeket. Körülbelül 200, nagyrészt fegyvertelen embert ölt meg és nemcsak férfiak, de nők és gyermekek is a vérengzés áldozatául estek, ennek következtében a székelyek később tömegesen vándoroltak el a szülőföldjükről. Mária Terézia (ur. 1740-1780) uralkodása idején 1761–62 során elrendelte, hogy – a Délvidék és Horvátország mintájára – a Kárpátok hegyláncai által jól védett Erdélyben is szerveződjön határőrség. A székelyek, akik számos privilégiummal rendelkeztek, igyekeztek szabotálni a királynő terveit, ami feszültséget keltett. A királynő 1763 tavaszán Adolf Buccow-t kinevezte Erdély főkormányzójának, a katonai főparancsnoksággal Siskovics József bárót bízta meg, aki Lázár János gróf társelnökségével egy bizottság segítségével folytatta a toborzást. 1763–64 fordulójára általános jelenséggé vált, hogy amelyik székben megjelentek a császáriak, a székely férfilakosság jelentős része, esetenként a nőkkel, gyermekekkel együtt a közeli erdőségekbe menekült. A Madéfalvához érkező csapatok vezetője, Carato alezredes azonban arra kapott utasítást a sorozást koordináló bizottságtól, hogy erőszakkal verje le a helyi ellenállást. 1764. január 7-én hajnalban körbezárta a falut, a császári katonák órákon át üldözték, és gyilkolták a védtelen falusiakat, köztük nőket és gyermekeket is. A házak java részét kifosztották, majd felgyújtották. A következő hetekben, hónapokban a szörnyű tettek miatt, és az ezt követő események kapcsán a székelyek ezrei menekült ki Moldvába. A menekültek egy részét az itt élő magyarok fogadták be, de sok új települést is alapítottak Bákó környékén, míg a menekültek jó része 10-20 évi keserves hányattatás után Bukovinába került. Bukovina Moldva észak-nyugati részénél van, a történelmi Bukovina fele van Romániában, az északi fele pedig Ukrajnához tartozik. A Bukovinába került székelyek öt falut alapítottak: Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva, Hadikfalva és Andrásfalva. Az 1764. január 7-ei nap a madéfalvi veszedelem az egész székely közösséget érinti, és a mai napig szomorú részvéttel adózunk az ártatlanul megölt nemzettársaink emlékének.
Az imaórát és a felolvasást követően a helyi református egyház és a Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület vezetői koszorúkat helyeztek el Siculicidium áldozatainak emlékére az imaterem udvarán található hidasi kopjafánál. A megemlékezés a székely himnusz eléneklésével zárult.
